Dietro le maschere

Sziasztok!

Ne haragudjatok, ha nem írtam elég egyértelműen, de a sztorit a www.strawberry25.blogzona.hu oldalon folytattam. Többen is kérdezték, hogy hova tűntem, így gondoltam, kétértelmű volt a kis üzenetem, szóval így utólag szólok. Bocsánat! 

Ezen kívül van egy másik, már befejezett történetem is. Elég rövid, 11 részes, szóval még be lehet pótolni. ;) Szerintem ez az eddigi legjobb alkotásom, ha szabad ilyet mondanom :) de várom a ti véleményeiteket is! www.blackberry.blogzona.hu 

Még egyszer bocsánatot kérek, hogy ennyit kellett várnotok! :/

Puszi, Strawberry

Sziasztok! Fent vannak a részek blogzonán is, hogy mindenki tudjon komizni ;) www.strawberry25.blogzona.hu

Másnap reggel arra ébredtem, hogy a nap a szemembe süt. Nyújtózkodtam egy kicsit, aztán átfordultam a másik oldalamra. Kivételesen nagyon kipihentnek éreztem magam. Tudtam, hogy ez egy jó nap lesz és még az a sok papírmunka se tudta lehúzni a kedvem, ami az irodámban várt. Ekkor ugrott be, hogy valami nem stimmel... Nem szoktam ilyen kipihenten ébredni, ha dolgoznom kell. Gyorsan a telefonomhoz kaptam, hogy megnézzem mennyi az idő.

-Bassza meg! -káromkodtam hangosan

Már több, mint fél órája bent kéne lennem. Azonnal kipattantam az ágyból és elkezdtem keresgélni a ruháim között. Kikaptam pár darabot, amit nagy hirtelen tűrhetőnek ítéltem és elkezdtem magamra ráncigálni őket.

-Mit csinálsz? -ült fel Tom nagyokat pislogva az álmosságtól

-Épp elkések, nem látszik?! -mordultam rá

Lelassulva kinyújtotta a kezét, hogy elérje a mobilját, majd rápillantott a kijelzőjére.

-Te aztán jól elaludtál. -jelentette ki nagy bölcsen

-Biztos Bill kapcsolta ki az ébresztőm. -bosszankodtam félhangosan -Ajj... hol a fenében van a táskám?!

Úgy rohangáltam a szobában, mint a felhúzhatós kisautók, a különbség csak az volt, hogy én majd felrobbantam az idegtől. Még azt se találtam, ami az orrom előtt volt, totál szétcsúsztam.

-Minek kapkodsz? -ásított Tom -Már ígyis-úgyis elkéstél, akkor már nem mindegy, hogy mennyit?

-Inkább tartsd meg magadnak az ilyen remek tanácsaidat. -válaszoltam ingerülten

Tom elengedte a füle mellett a megjegyzésem és folytatta.

-Mi lenne, ha csak délután mennél be? Szabad lenne az egész délelőttünk.

Egy pillanatra megtorpantam. Egész délelőtt itthon Tommal? Mért is ne? Amióta ideköltöztem kevesebbet voltunk együtt, mint mikor külön laktunk. Ledobtam a földre mindent, ami a kezemben volt és felmásztam az ágyra.

-De ebből nem csinálunk rendszert! -figyelmeztettem, aztán mosolyogva megcsókoltam

Hanyat döntött az ágyon és megtámaszkodott fölöttem, úgy csókolóztunk tovább. Egyik kezemmel átkaroltam a nyakát, a másikat pedig a pólója alá csúsztattam és óvatosan karmoltam a hátát. Tom lelkesen próbálta kikapcsolni a melltartómat és levenni a felsőmet egyszerre, de ez így a hátamon fekve nehéznek bizonyult. Félig felültem és felemeltem a kezeimet, hogy segítsek neki.

-Ez annyira hiányzott már. -csókolgatta a nyakam

-Ühüm. -húztam magamhoz közelebb

Hallottam, ahogy a fürdőben leesik valami, majd apró darabokra hullik. Hirtelen felültem, Tom kis híján le is esett az ágyról.

-Ha a cuccaim közt turkálsz kinyírlak! -kiabáltam Billnek

-Nem is rossz ötlet... -kiabált vissza

Azonnal magamra kaptam a felsőm és már indultam is a fürdőbe.

-Most hova mész? -szólt utánam Tom értetlenkedve, de nem válaszoltam neki

Elkezdtem dörömbölni a fürdőszoba ajtón, hátha még meg tudok menteni ezt-azt, majd újabb -mostmár minden napos- szócsata következett Billel. Tom nagyot sóhajtva dőlt hátra az ágyon és a kezébe temette az arcát. Mikor lesz már vége ennek?!


Este mindhárman a konyhában voltunk, de egyikőnk sem szólalt meg. Tom némán terített, én a paradicsom felszeletezésére koncentráltam, Bill pedig mozdulatlanul figyelt engem. Az olaj hangosan sercegni kezdett, amikor beletettem a húst. Lejjebb vettem a lángot, majd a hűtőhöz léptem, hogy kivegyem a salátát. Bill követett.

-Mi van, attól félsz, hogy megmérgezlek? -szólaltam meg

-Belőled azt is kinézném. -vonta meg a vállát

Kivételesen elengedtem a fülem mellett ezt a megjegyzést és kivettem a kész húsokat a serpenyőből. A tálat és a salátás edényt letettem az asztal közepére, aztán leültem Tom mellé. Mindenki kiszedte a maga adagját, majd enni kezdtünk. Billel néha lopva egymásra pillantottunk, amilyen fenyegetően csak tudtunk. A feszültséget szinte tapintani lehetett.

-Hm.. nagyon finom lett! -mosolygott rám Tom

-Köszi. -válaszoltam az öccsét szugerálva

Bill látványosan áthajolt az asztalon, hogy elérje a sót. A pólója is felcsúszott egy kicsit, így látni lehetett a csillagot a csípőjén, amit -talán kicsit túl feltünően- megbámultam. Tom furán rám nézett, de csak megráztam a fejem.

-És most megsózlak kicsi husiiii! Végre lesz egy kis íííízed. -énekelgette Bill -Mert eddig olyan voltál, mint egy daraab faaa.

-Akkor ezentúl te főzöl magadnak! -csaptam le a villám

Egy percre lefagyott. Láttam átsuhanni az arcán a rémületet a gondolattól, hogy azt kell ennie, amit magának főz, de gyorsan rendezte a vonásait és ismét gúnyosan nézett rám.

-Helyes. Akkor legalább nem kell minden nap hősöket megszégyenítő bátorsággal letuszkolnom a torkomon a te éltelnek nevezett izédet.

-Hát akkor felőlem akár éhen is halhatsz! -kiabáltam rá és elhúztam előle a tányérját

-Majd holnaptól kezdem. -mondta valamivel csendesebben, de annál inkább durcásabban és visszavette a vacsoráját

-Szóval mégis ízlik. -vigyorodtam el

-Nem! -vágta rá azonnal

-Aha.

Bill felállt, megfogta a tányérját, aztán mindent, ami rajta volt kidobott a kukába.
És itt robbant a bomba... Ami akkor éppen eszünkbe jutott ordítva egymás fejéhez vágtuk. Csapkodtunk, törtünk, zúztunk és káromkodtunk. Mindketten teljesen elvesztettük a fejünket. 
Tom nagyot sóhajtva felállt és csendben lelépett. Már meg se próbálta lecsitítani a kedélyeket. Belefáradt ebbe az egészbe.

Folyt.Köv.
 

A Billel való beszélgetés után meg voltam győződve róla, hogy nekem itt a helyem. Helyre kell hoznom a kapcsolatomat az ikrekkel. Már el is terveztem mindent egy másodperc alatt. Tommal olyan felhőtlen lesz minden, mint a legelején, Bill pedig újra a legjobb fiú barátom lesz. Ismét hármasban. Nem lesz több veszekedés, hátulról támadás, megcsalás és féltékenykedés. Gondoltam ezt naívan, amíg kipakoltam a cuccaimat...
Már egy hete az ikreknél lakok, de minden csak rosszabb lett. Amint Bill kijózanodott kezdődött minden előlről. Semmire sem emlékezett a beszélgetésünkből és állítása szerint minden amit összehordott csak ártalmatlan részeg félrebeszélés volt. Persze Tom ragaszkodik hozzá, hogy velük maradjak, így hát továbbra is megy a harc Bill és köztem.

A folyósó végén kivágódott Bill ajtaja és már hallottam is a trappolását. Gyorsan felkaptam az éjjeliszekrényemre készített törölközőmet és már ki is pattantam az ágyból.

-Maradj még egy kicsit. -nyöszörgött álmosan Tom a takaró alól

-Nem lehet, Bill meg fog előzni. -mondtam hátra se nézve és már rohantam is

-Tünés, ma fotózásom lesz! -állt az ajtó elé Bill

-Nekem meg tárgyalásom, nem késhetek el! -löktem őt arrébb

Bill fürdőszobáját épp felújítják, mert nem felelt meg őfelsége igényeinek. Tom pedig kijelentette, hogy ő nem osztozik Billel, mert nem fog minden reggel órákat várni rá, így hát maradtam én...

-Úgyis mindig elkésel, nem mindegy már neked? -taszigált el a kilincstől

-Nem, képzeld nem mindegy! -löktem rajta egy erőteljesebbet, amitől kis híján elesett -Neked viszont igazán mindegy, mert te vagy a sztár. -mondtam gúnyosan -Mindent elnéznek neked...

-Igen és úgy is kell kinéznem, mint egy sztár. Szóval el az útból! -mélyesztette a körmeit a kézfejembe

-Áúú, te idióta! -kiáltottam fel, majd én is egy jó nagyot csíptem a karjába, mire elkezdett visítani

-Te meg vagy huzatva?! Tiszta piros lesz, aztán meg lila! -üvöltötte -Ezt az életben nem tüntetik el, még a legjobb sminkesek se!

-Persze, mert felhasználják az összes festéket arra, hogy megpróbálják, ismétlem megpróbálják helyre hozni a képed.

Bill nem válaszolt, teljesen kétségbeesett, hogy mi lesz a karjával és eszeveszett módon rángatni kezdte, de nem eresztettem, ahogy ő se engem. Löktük, téptük és csíptük egymást az ajtó előtt ordibálva, mint két nagyon rossz kisgyerek.
Pár perc múlva Tom ténfergett ki a szobánkból, a szemét dörzsölgetve. Gondolom nem tudott visszaaludni tőlünk, de ezt már megszokhatta.

-Szabad a fürdőm, ha kell valakinek... -ásított egy nagyot -Én még szeretnék aludni.

-Ebből maradj ki! -szóltunk rá egyszerre

-Jól van, akkor további jó veszekedést... -forgatta a szemeit és visszabattyogott a szobába

Kihasználtam azt a pillanatot, amíg Bill Tomra nézett és máris bent voltam.

-Háhá! -vigyorogtam rá kárörvendően és becsaptam az orra előtt az ajtót

A sikeres tárgyalás után Anna átjött hozzánk, mint minden nap az elmúlt egy hétben. Tudja, hogy Bill mennyire megkeseríti az életem, ezért a délutáni háborúban rendszerint ő is részt vesz, természetesen az én oldalamon vagy csak egyszerűen segít kicsit kikapcsolódni. Most is épp a kanapén fetrengve magazinokat nézegetünk, kihasználva minden Bill mentes percet.

-Uhh ez a ruha kell nekem! -mutatott rá Anna egy képre az újságban

-Jól néz ki. -értettem egyet -Holnap akár el is mehetnénk vásárolni.

-Szuper, legalább egy délutánra megszabadulunk morci úrtól. -utánozta Bill arcát, amikor duzzog

-Megjötteeem! -kiabált az előszobából az említett

-Hurrá, őfelsége hazatért! -nevettünk

-Látom az udvari bolondjaim szórakoztatni készek. -ült le a tőlünk legtávolabb eső fotelbe

-Milyen napotok volt? -hagyta figyelmen kívül a csipkelődésünket Tom és adott egy puszit a számra, aztán Annának is adott egy puszit az arcára

-Jó. -válaszoltam tömören

-Vettél nekem gumicukrot? -huppant le mellém

-Uhh, elfelejtettem. Bocsi.

-Milyen meglepő. -mondta gúnyosan Bill

-Neki kerestünk szájkosarat és a nagy válogatásban kiment a fejünkből. -vágott vissza Anna

-Igen, nem találtunk elég nagyot. -mosolyogtam rá szemtelenül

-Mi legyen a vacsi? -próbálta elterelni a témát Tom

-Nekem mindegy. -vontam meg a vállam

-Mindegy, mi? Aztán majd jön a hiszti, ha nem tetszik... -szólt közbe Bill

-Tök mindegy mi a kaja, ha téged lát enni, úgy is elmegy az étvágya. -mondta Anna

-Én igazán szépen eszek! -tette karba a kezeit Bill durcásan

-Csak nem ártana csukva tartani a szád evés közben. Tudod nem mindenkit érdekel, hogy forognak az őrlemények a szádban. -fintorogtam

-Na jó, nekem ebből elegem van. -állt fel Tom

Meglepetten néztem rá, de még mielőtt bármit is mondhattam volna felment az emeletre.

-Szép volt. -vigyorgott Bill

-A te evési szokásaid ijesztették el. -vonta meg a vállát Anna

Folyt. Köv.
 

Másnap, ahogy ígértem átmentem Tomékhoz a cuccaimért.
Még csak kora délután volt, de olyan sötét volt az ég a mérges esőfelhőktől, mintha késő este lenne. Az emberek előkészítették az esernyőiket és sietve lépdeltek az utcákon, még mielőtt elkezdődik a vihar. Az egész városban világ-vége hangulat volt. Nem tudom, hogy a készülődő hatalmas eső miatt, vagy csak én voltam olyan rossz passzban, hogy így éreztem.
Megálltam az óriási kovácsolt vas kapu előtt, lehúztam a kocsi ablakát és beütöttem a kódot. A kapu lassan elhúzódott, én pedig legurultam a mélygarázsba a kíváncsi szemek elől. Őszintén szólva kicsit tartottam Tomtól. Pontosabban attól, hogy sikerül rábeszélnie, hogy maradjak itt. Azt hiszem azzal végleg elásnám magam Bill szemében.
Lassan felsétáltam az előszobába vezető lépcsőn és levettem a cipőm. A házban meglepően csönd volt.

-Tooom! -kiabáltam

-A stúdióban van. -hallottam a nappaliból Bill meglepően vidám hangját

-Vasárnap? -mentem be a nappaliba -És akkor te mért nem vagy ott?

Bill a kanapén ült, kissé szétcsúszva. Kezében egy üveg Martini, aminek már csak egy kicsi volt az alján.

-Ja. -bólogatott hevesen -A gitár részeit veszik fel, ahhoz én meg nem kellek.

-Értem. -méregettem őt -Akkor én most... megyek is. -néztem körbe tanácstalanul

-Szióka. -integetett vigyorogva

-Figyelj, megmondanád Tomnak, hogy hívjon fel, ha haza ért?

-Hát persze. -nézett rám azzal a tipikus részeg tekintettel, majd meghúzta az üveget

-Tudod mit? Inkább összepakolok most gyorsan és már itt sem vagyok.

Úgy döntöttem, hogy nem a legokosabb dolog a részeg Billre bízni bármilyen feladatot is, így inkább most elhúzom a csíkot, Tomnak meg majd csak feltűnik, hogy nincsenek itt a cuccaim.

-Nekem mindegy. -vonta meg a vállát -Kérsz egy kicsit? -nyújtotta felém az üveget

-Nem, köszi. Amúgy is üres. -mosolyodtam el, majd elkezdtem pakolni

-Jajj, akkor hozok másikat! -pattant fel és azt hittem összecsuklik, de sikerült megtartania az egyensúlyát és kibotorkált a konyhába

Többet nem szóltunk egymáshoz. Én pakolásztam, Bill pedig iszogatott és néha magában kacarászott. Kicsit furán éreztem magam, ezért próbáltam minél gyorsabban összeszedni a dolgaimat. Gondolkodtam azon is, hogy talán el kéne venni tőle a piát, dehát nem szólhatok bele a dolgaiba, felnőtt ember. Na meg aztán lehet, hogy csak én szívnám meg...

-Figyelj... -szólalt meg Bill és fátyolos tekintettel rám nézett

-Igen? -kérdeztem oda se figyelve

-Igazán maradhatnál.

-Tessék? -kérdeztem vissza teljesen ledöbbenve

-Hát itt nálunk, tudod... -magyarázta -Tom boldog lenne.

-De te utálsz. -mondtam a lehető legidiótább mondatot még mindig lesokkolva

-Igazából örülök, hogy a bátyám olyan nőt talált, mint te.

Bill törökülésbe ült a kanapén és letette az üveget az asztalra. Én nem tudtam mit mondjak erre, ezért ő folytatta.

-Te olyan tökéletes vagy... neki is meg úgy nem tudom...

-Nem vagyok tökéletes. -nevettem zavaromban

-Csak hallgass meg. -intett le -Szóval... te elfogadod Tomot úgy, ahogy van. Nem érdekel a pénze vagy a hírneve és nem hisztizel, hogy még nem mondta el a nagyvilágnak, hogy barátnője van, még ha ez mostmár nyílt titok is. Megbocsátottad neki azt is, hogy megcsalt, mert tudod hogy ő ilyen... és ettől még szeret. De a legfontosabb, hogy nem akarod megváltoztatni.

-Én mindig azt hittem, hogy azt gondolod, nem vagyok elég jó neki. De most már nem értem, hogy mért teszel keresztbe nekem állandóan...

-Mert félek tőled. Eddig csak én voltam Tomnak, én voltam az egyetlen, aki igazán ismerte és ennek ellenére is elfogadta. Mindig együtt voltunk sülve-főve, aztán jöttél te és mindennek vége lett... Jó, eleinte még mindent hármasban csináltunk, vagyis majdnem mindent... de aztán Tom jött, hogy ma nálad alszik, ma ide meg oda megy veled, ma nem ér rá, mert veled lesz, ma nem jó mert mittomén hány hónaposok vagytok... És úgy éreztem, hogy te betöltöd az én helyemet is.

-Bill, egy ikertestvér helyét sosem töltheti be egy barátnő. Te mindig a legfontosabb leszel Tomnak, csak mostmár ketten osztozunk rajta. -mosolyodtam el

-Lehet, hogy holnap nagyon meg fogom bánni, de szeretném, ha ide költöznél. Tom fél, hogy nem tudtok egymással elég időt tölteni és ezért tönkre megy a kapcsolatotok. Azt pedig nem szeretném... tudom, hogy ez sokszor nem így tűnt... de te nagyon is jó vagy Tomnak. És így legalább mindig itthon lesz.

-Köszönöm. -mondtam őszintén

-Na pakolj ki és beszélj Tommal... nekem találkozóm van az ebédemmel... -és már rohant is a fürdőbe

Folyt.Köv.

 

Négy nap múlva egy költöztető cég hatalmas teherautója Tomék házához vitte a bedobozolt cuccaimat. Én a saját kocsimmal követtem, majd leparkoltam a mélygarázsba, hogy a kapu előtt álldogáló rajongók ne láthassanak, a kamion pedig a házat megkerülve, a hátsó bejáratnál állt meg. Két kigyúrt pasi -egy kis plusz pénzért- behozta a dobozokat a hatalmas nappaliba, így nekünk már csak a helyére kellett tenni minden cuccomat.

-Azt hittem megbeszéltük, hogy nem hozol semmi fölöslegeset. -nyitott ki egy dobozt Tom, ami tele volt poharakkal, bögrékkel, üveg vázákkal és egyéb törékeny holmikkal

-Ezek nem fölöslegesek. A kedvenc cuccaim.

-Poharak itt is vannak.

-De ezeket ajándékba kaptam, nem dobhatom ki. Bill meg amúgy is mindig problémázik, ha a ti cuccaitokat használom.

-Jajj szard már le. -huppant le a kanapéra Tom -Mostmár te is itt laksz, azt csinálsz amit akarsz.

-Oké, de ezek akkor is maradnak.

-Nem, vagy visszaviszed ezt a sok cuccot meg még ki tudja miket vagy kidobom az összeset!

-Tom ne már! Így is épp elég nehéz volt ott hagyni a lakásom, nem kérheted, hogy dobjam ki minden "felesleges" holmim. -mutattam az idézőjeleket -Ez olyan, mintha azt kérném tőled, hogy dobd ki az összes gitárod meg díjad, mert csak a helyet foglalják.

-Héé, a kettő nem ugyan az. -tiltakozott felháborodottan

-De igen. Nekem fontosak ezek a dolgok. És amúgy se szeretek kidobni semmit. Inkább álljanak a garázsban bezsákolva.

-Hát nálunk a garázsban kocsik állnak nem zsákok, szóval vagy visszavisszük hozzád vagy kukába velük.

-Hülyeség volt belemennem ebbe az egészbe. -mondtam sértődötten és kivonultam a konyhába

Tom egyből utánam jött és hátulról átölelt.

-Cica ne csináld már. Csak pár hülye bögre.

-Igen? Pár hülye bögre?!

Megfogtam Tom kedvenc bögréjét és kilógattam az ablakon.

-Neee! -kapott utána -Mi a szart csinálsz?!

-Egy kis helyet. -vontam meg a vállam -Gondoltam segítek kidobálni a tieidet is, ha semmi szükség rájuk.

-Jó, értem én. -sóhajtott -De ez akkor is aljas volt.

-Senki nem mondta, hogy nem az. -nyomtam a kezébe a bögréjét, aztán felültem a konyhapultra

-Utálom, amikor ilyen vagy. -karolta át a derekam

-Tudom. -mosolyodtam el

-Mostmár hogy nyertél mosolyogsz, mi?

-Még szép!

Tom vigyorogva közelebb húzott magához és megcsókolt. Átkaroltam a nyakát és az egyik kezemmel a fonataiba túrtam. Ő jól esően sóhajtott egyet, majd lecsúsztatta a kezeit a fenekemre és belemarkolt. Elmosolyodtam és még közelebb húztam magamhoz.

-Sok dolgunk van még. -figyelmeztettem, amikor a felsőm alá csúsztatta a kezét

-És sok időnk. -csókolgatta a nyakam

Nem tiltakoztam tovább, teljesen elvesztem a karjaiban. Hátra hajtottam a fejem és sóhajtozva hagytam, hogy közben megszabadítson a ruháimtól... 


Egy óra múlva már a nappaliban pihentünk. Tom elnyúlt a kanapén, én pedig rajta.

-Nincs kedvem kipakolni. -nyöszörögtem

-Akkor majd holnap megcsináljuk. -vonta meg a vállát Tom

-Jóóó. -adtam egy puszit a szájára mosolyogva

Percekig csöndben feküdtünk, Tom a hajamat birizgálva, én pedig a mellkasát simogatva. Egyik kezével védelmezően átkarolt, aztán szórakozottan cirógatni kezdett.

-Eszünk valamit? Éhen halok. -ültem fel

-Én is. -bólogatott Tom -Rendeljünk pizzát?

-Inkább főzzünk valamit.

-Jó, te főzöl, én meg nézlek. -nevetett

-A-a, te is segítesz. -vigyorogtam

-Hát jó. -sóhajtott megadóan

Felvettem a pólóját, Tom meg magára kapta a boxerét és bevonultunk a konyhába valami ehetőt csinálni. Kb. negyed órája pusztíthattuk a konyhát, amikor egy kisebb puffanást, majd annál nagyobb kiabálást hallottunk.

-Toooom, te hazudós kispöcs!! -visította a nappaliból Bill

-Ajajj. -ejtette ki a kezéből a tojást Tom

Értetlenül néztem rá, de még mielőtt bármit is tudott volna mondani megjelent Bill.

-Mi ez a sok szar a nappaliban?! -fújtatott dühösen

Akkor esett le, hogy Bill semmit nem tudott a költözésemről és valószínűleg nem véletlenül akkor hoztuk át a cuccaimat, amikor Bill elutazott. De ezek szerint nem minden a terv szerint alakult...

-Öhm... sok Dior cucc dobozokban neked? -vakarta a tarkóját Tom

-Te idióta! -kiabálta mérgesen -Éreztem, hogy valami nem stimmel a gitáros meséddel, de hogy így átbaszol azt soha nem gondoltam volna!!!

-Sajnálom, de...

-Hát sajnálhatod is! -szakította félbe Bill -Hülye barom! Elegem van belőled!!! -kiabálta az arcába, aztán felviharzott a szobájába

-Majd megbékél a helyzettel. -vonta meg a vállát Tom

-Nem, ez nem így működik! Én komolyan nem értelek... Ez nem csak a te házad, meg kellett volna beszélned vele! -akadtam ki én is

-Beszéltem vele, de nem akarta, hogy ide gyere. -sóhajtott

-Akkor mért nem mondtad meg? Mért kellett ilyen helyzetbe hozni mindkettőnket?!

-Mert fé... mert Bill egy hisztis kisgyerek! Dacból mondott nemet, pedig semmi kifogása nem lett volna ellene! Így meg nem tehet semmit.

-És hogy bízzunk benned ezek után?! Tényleg egy idióta vagy... -ráztam meg a fejem lemondóan -Holnap visszajövök a cuccaimért.

Felkaptam a földről a ruháimat és gyorsan lemenekültem a garázsba. Nem akartam ott maradni láb alatt és tanuja lenni egy újabb Bill féle hisztinek. Tommal pedig felesleges lett volna beszélnem. Nem mondta el az igazat, megint képtelen megnyílni előttem. Ennek meg így semmi értelme.

Éreztem, hogy két kéz fonódik a derekamra és nem enged beszállni a kocsiba.

-Tom engedj el.

-Sajnálom. Tudom, hogy elcsesztem, de attól nem lesz jobb, hogy elmenekülsz.

-Nem menekülök, csak nem vagyok olyan pofátlan, hogy ezek után nyugodt lelkiismerettel felmenjek aludni.

-És ha beszélek Billel?

-Igen, beszélned kell Billel, de most jobb ha megyek. -bújtam ki a karjai közül

-Ch... még hogy nem menekülsz...

-Jó éjt Tom. -ültem be a kocsimba

-Menj csak el... könnyebb, mint megbeszélni a dolgokat. Hagyj itt a szarban, nyugodtan...

-Majd, ha képes vagy őszintén beszélni, akkor itt leszek. Addig meg igen, itt hagylak a szarban, amit mellesleg te magad csináltál. Na szia Tom. -csaptam be az ajtót és el is hajtottam, amilyen gyorsan csak tudtam

Folyt.Köv.
 

Tom kényelmesen elterült a hatalmas fehér kanapén, én pedig a mellkasára dőltem. A nap egyenesen ránk sütött két függöny közötti résen át, a nyitott hátsó ajtón pedig kellemes szellő jött be. Tökéletes nyár eleji nap volt.

-Azért egy kicsit hiányoztál. -másztam át rajta az epres tálért, majd bekaptam egy szemet

Tom felnevetett.

-Fogadjunk, hogy minden este a mobilodat szorongatva vártad, hogy mikor hívlak már.

-Álmodozz csak! -vigyorogtam rá -Nagyon jól elvoltunk Kölnben nélküled is.

-Ja, képzelem. Biztos jó buli volt sok besavanyodott, öreg, öltönyös pasival megbeszélni a statisztikákat.

-Ohh, Herr Staum nem volt ott. Helyette a fia jött. Egész helyes. -szivattam Tomot

-Jajj, Alexander? A kis arisztokrata pöcs? -nevetett -Annak a gyökérnek az alsója a veséit szorongatja.

-Te meg a térdeden hordod a boxered. -vontam meg a vállam -De lényegtelen, aranyos és kész. Leste minden kívánságom. -hajoltam fölé szemtelenül mosolyogva

-Héé, az én alsógatya viselési szokásaimat hagyd ki ebből! Az image-em része! -mondta sértődötten

-Néha komolyan nem értem, hogy marad rajtad a gatyád... -motyogtam elgondolkodva, mire nevetve hozzám vágott egy párnát

-Amúgy, ha annyira tudni akarod, nekem is volt egy csajom, aki egy hívásra ugrott. -közölte "mellékesen"

-David 4 éves kislánya? -kuncogtam

-Nem-nem. Heidinek hívják. Egész héten ő hozta a pizzát a stúdióba, na meg a számát nekem. És isteni volt!

-Ne áltasd magad, nem miattad jött. Tudod, ez a munkája. -nevettem -A számát meg véletlenül nem egy hűtőmágnesen adta?

-Lehet, de akkor is miattam jött. Biztos nem véletlen. Thorsten is hozhatta volna a pizzát. -okoskodott Tom

-Jól van, megnyugodhatsz. Alexander nem volt ott, a vén sajt szagú Staummal tárgyaltunk. -adtam egy puszit a szájára

-Heidi viszont tényleg hozott pizzát. -mosolygott szemtelenül

-Heidi labdába se rúghat mellettem. -vontam meg a vállam vigyorogva

-Hmm, van benne valami.

-Még szép. Adsz egy epret? -ültem a csípőjére

-Persze.

A hasára tette a tálat, kicsit feljebb csúszott és a számba adott egy szemet, majd még egyet és még egyet...

-Beszéltél már Billel a költözés miatt? -kérdeztem rá, miközben én is megetettem őt

-Iiigen. -mondta furcsán elnyújtva 

-És?

-Figyelj, játszunk olyat, hogy ki tud több epret tömni a szájába, jó? -hadarta bebuzdulva

-Hülye. -nevettem -Na de tényleg, mit mondott?

-Hát... -vakarta a tarkóját pasisan -Nem örült neki. De beleegyezett. -tette hozzá gyorsan, az év legnagyobb hazugságát

-Komolyan? -kérdeztem hitetlenkedve

Bill csak úgy belemegy, hogy odaköltözzek hozzájuk? Én? Pont én? Itt valami nem stimmel... Lehet, hogy van egy terve. Talán az őrületbe akar kergetni minden egyes nap, hátha elegem lesz és szakítok Tommal. De ki kell, hogy ábrándítsalak Bill, ez nem fog összejönni!

-Aha. -vonta meg a vállát Tom -Én mindenre rá tudom venni. Csak azt mondta, hogy pakolni nem fog.

Oké, talán tévedtem. Biztos Tom miatt egyezett bele, hiszen érte bármit megtenne.

-Ezt sejtettem.

-Két nap múlva Milánóba megy, valami divat hétre. Akkor elinézhetünk mindent és így biztos nem kell segítenie a pakolásban.

-Te nem mész?

-Ugyan már, engem ez nem köt le. -mondta a tálat piszkálva -Talán, ha a Gucci előjön valami rapp vagy hip-hop kollekcióval. -nevetett


-Megjöttem! -dobta le a kulcsait az asztalra Tom

-Van pizza. -kiabált Bill a nappaliból

-Ide vele! -ugrott a kanapéra, öccse mellé Tom és máris elvett egy szeletet

-Előbb menj és pakold össze a cuccaid. -lökte le a kanapéról -Vár minket Milánóóóó! -énekelte vidáman

-Öhm... igazából erről akartam veled beszélni. -tápászkodott fel Tom

-Hallgatlak. -húzta fel a szemöldökét Bill, aztán beleharapott a pizzába

-Nem megyek.

-Mi va'?? -kérdezett vissza tele szájjal

-Én... -Tom egy pillanatra elgondolkodott, nem talált ki semmilyen indokot, hogy miért nem megy -Elromlott a gitárom... És holnap után kell érte mennem. -mondta végül

-Egy nyomorult gitár miatt nem jössz velem Milánóba?!

-Héé, a kedvenc Gibsonomról beszélsz.

-Nem mindegy? Van neked még több száz.

-Mondom a kedvencem. És amúgy sincs kedvem ott majomkodni. Bőven elég a kötelező megjelenéseken jó pofiznom meg aláírásokat osztogatnom és elviselni, hogy a fülembe visítanak.

Bill szomorúan sóhajtott, de az utolsó mondatok meggyőzték. Tudta, hogy milyen fárasztó is az, főleg, ha az embernek nincs hozzá kedve. Meg tudta érteni Tomot, még ha nem is esett jól neki.
Tom pedig megkönnyebbülve harapott bele a pizzájába. Ez is megoldva. Ha Carla már itt lesz, Bill nem tehet ellene semmit és talán végre újra jóban lesznek. Csak összejöjjenek a dolgok...

Folyt.Köv.
 

Sziasztok! Egyre több komit/visszajelzést kapok a sztoriról, aminek nagyon-nagyon örülök! :D Szóval hoztam is a részt, én pedig várom a komikat! ;)
 

-Jó reggelt. -szóltam bele a telefonba, enyhe orrhanggal a titkárnőmet megelőzve -Azért telefonálok, mert nem tudok ma bemenni dolgozni. Rosszul érzem magam, azt hiszem elkaptam valamit. Émelygek és fáj a fejem, meg köhögök is. -soroltam a tüneteimet, egy-két tüsszentéssel megspékelve

-Tom nálad aludt? -hallottam Anna hangját a vonal másik végéről, és szinte láttam magam előtt, ahogy mosolyog

-Ohh, szia. Azt hittem Lea az. -váltottam a normális hangomra -Amúgy igen, itt van most is és uhh... -vigyorogtam, mint a vadalma

-Veszekedés, éjjeli beszélgetés, aztán békülős szex? -nevetett Anna

-Valahogy úgy. Nem baj, ha ma nem megyek be? -kérdeztem reménykedve -Tudod, ha most itt lennél nagyon aranyosan pislognék rád.

Felnevetett.

-Maradj csak, azt hiszem rád fér a pihenés.

-Köszi, imádlak! -visítottam a telefonba

-Nincs mit, én is imádlak. De jössz eggyel. -nevetett -Na jó pihenést, szia.

-Okés, szia, holnap találkozunk. -tettem le

-Na, maradhatsz? -jött be a szobába Tom egy nagy tálcával egyensúlyozva

-Igen. -mondtam vidáman

-Szuper.

Letette a tálcát az ágyra, aztán leült mellém.

-Te reggelit csináltál? -pislogtam rá nagy szemekkel

-Úgy néz ki. -vigyorgott

-De édes vagy! Köszönöm. -nyomtam egy nagy puszit az arcára

-Héé, sok munkám van ám benne, ezért minimum egy csókot kérek!

-Majd, ha minden nap ágyba hozod a reggelim. -nevettem

-Tudod mikor csinálok én neked legközelebb ilyet... -nyújtotta ki rám a nyelvét

-Inkább egyél, kis pisis. -mosolyogtam rá szemtelenül, majd bevettem egy falatot a számba

-Kiborítasz. -rázta a fejét nevetve

Megvontam a vállam, jelezve, hogy én semmiről sem tehetek, aztán lenyeltem a falatot.

-Nem is rossz.

-Mi az h "Nem is rossz."? Életem első tükör tojásáról és gyümölcs salátájáról beszélsz! A minimum, hogy azt mondod tökéletes. Porba tiprod az önbiz... -hadarta mű felháborodással, de egy csókkal elhallgattam

-Mostmár egy szót se halljak! -vigyorogtam

-Úgy lesz. -bizonygatta, de természetesen be nem állt a szája a reggeli alatt

Én csak mosolyogva hallgattam őt, néha-néha hozzáfűzve valamit a témához. Imádtam nézni, hallgatni ahogy beszél.

-Tudod... gondolkodtam. -tette fel az üres tálcát az éjjeliszekrényre -A tegnapi veszekedésünkön és...

-Felejtsük el, jó? -szóltam közbe -Mostanában nem mentek úgy a dolgok, ahogy szerettük volna, de már minden oké. Nem szeretnék erről többet beszélni.

-Csak hallgass meg.

-Hát jó. -sóhajtottam

Nem tudtam mit akar kihozni belőle, de nem voltak jó érzéseim ezzel kapcsolatban. Féltem, hogy nem lesz jó vége a beszélgetésnek és újból összekapunk.

-Tök igazad volt. -mondta komolyan, amivel nem kis meglepődést váltott ki -Mindig csak másodikok voltunk egymásnak, valamit folyton a kapcsolatunk elé helyeztünk és csak akkor kaptuk össze magunkat, amikor már késő volt. Uhh ez elég komolyra sikerült... -nevette el magát -Szóval a lényeg, hogy... szeretném, ha kicsit fontosabbak lennénk egymásnak, vagy mi. És arra gondoltam, hogy hozzánk költözhetnél. Többször is gondoltam már erre, mert amúgy is keveset találkozunk, ha turnézni megyünk vagy sokat stúdiózunk vagy ti mentek üzleti ügyeket intézni, de már teljesen átgondoltam és szerintem tök jó lenne.

-Ez komoly? -kérdeztem totál ledöbbenve

-Ha te is szeretnéd, akkor igen. -bólogatott

-Nem tudom. -mondtam őszintén -Mármint szeretnék többet veled lenni és tényleg jó ötlet volt, de nem akarom, hogy az legyen, hogy te tartasz el.

-Gondoltam, hogy ezzel jössz, de fizethetünk felesben mindent, ha te ettől jobban érzed magad.

-Igen, jobban érzem magam.

Megkönnyebbülten mosolyogva csókolt meg, én pedig boldogan viszonoztam. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ő ezen gondolkodott. Pontosabban azt nem, hogy egyszer magától felhoz egy ilyen komoly témát.

-Amúgy... Bill tudja már?


-Nem! Nem! Nem! És nem! -járkált a konyhában Bill idegesen

-Öcsi, kérlek! -ment utána Tom -Nagyon fontos lenne ez nekem.

-Akkor sem! Ez túl sok! Nem kérheted, hogy töltsem vele az egész napomat!

-Nem is kértem. Azért jönne ide, hogy velem legyen.

-Még jobb... -morogta magának Bill -Nem jöhet és kész. -tekintette lezártnak a témát

-De miért nem?

-Mert utálom. -közölte nemes egyszerűséggel

-Akkor ez egy remek alkalom arra, hogy megszeresd.

-Pff, na persze. -nevetett gúnyosan Bill

-Ne legyél már ilyen! Tudod jól, hogy milyen fontos ez nekem. Végre egy csaj, akivel komolyan gondolom!

-És az nem számít, hogy én mit gondolok?! Régen tök alap volt, hogy ha nem szimpi a csaj, akkor felejtős a dolog.

-Az elején te is bírtad.

-Amíg jobban meg nem ismertem. -nézett Tomra -Vagy azt szeretnéd, hogy a közös szobátokba vigye fel a szeretőit?!

-Bill ne mááár. Azt mondtad bármit megtennél értem.

-Bármit, csak ezt nem.

-De csak így hozhatjuk rendbe a kapcsolatunkat! Értsd meg, nem akarom elveszíteni őt!

-Mit akarsz rendbe hozni? Ez az egész már rég el van cseszve! -kiabálta Bill -Csak te vagy olyan barom, hogy nem veszed észre!

Folyt.Köv.

Egész éjjel álmatlanul forgolódtam az ágyban. Tudtam, hogy holnap beszélnem kell Tommal, de fogalmam se volt mit mondjak neki. Nem fogok bocsánatot kérni a semmiért, az biztos, ő pedig nem fogja meghallgatni a "mesémet". Tehát maradt a spontán szónoklat, csak úgy gyomorból.
A hasamra fordultam és kinéztem a nyitott ablakon. A hűsítő szellő kecsesen lebegtette a hatalmas fehér függönyt, amitől viszont nem láttam semmit. Nagyot sóhajtottam és elterültem az ágyon. Holnap muszáj bemennem dolgozni, de elég unalmas nap lesz, ami azt jelenti, hogy sok, túl sok időm lesz Tomon rágódni. Kinyúltam a telefonomért, hogy megnézzem mennyi az idő. 1:38. Feltétlenül beszélnem kell Tommal, különben beleőrülök holnap délutánig! Szinte biztos voltam benne, hogy még nem alszik, ezért lázasan kerestem a nevét a híváslistámban, de az utolsó pillantban meggondoltam magam, és a személytelenebb sms mellett döntöttem.

Azonnal találkoznunk kell!!!

Láttam magam előtt, ahogy elmosolyodik az sms láttán, még ha haragszik is. Biztosra veszem, hogy számított arra, hogy beszélni akarok vele, amilyen gyorsan csak lehet, akár az éjszaka közepén is. Túl jól ismert már.
Pár perc múlva jött is a válasz:

Már azt hittem meglepetést okozol és nem keresel.

Nem írtam vissza, tudtam, hogy úgy is eljön. Kikászálódtam az ágyból és megnéztem magam a tükörben. Szerencsére még nem volt kómás fejem, csak a hajam volt kicsit kócos. Kényelmes tempóban megfésülködtem, aztán felkötöttem a hajam. Úgy döntöttem nem öltözök át, a rövid short és a top teljesen rendben van.
Egy újsággal a kezemben lementem az előszobába és elhelyezkedtem a kanapén. Lapozgattam, néhány cikkbe beleolvastam, végül Tom tíz perc múlva megérkezett.

-Szia. -jött be kopogás nélkül

Arcán ugyanaz az érzelem mentesség, mint délután, de már átláttam rajta. Végül is nem jött volna el, ha nem érdekelné.

-Szia. -álltam fel

-Na, mi volt olyan sürgős?

-Kérlek, mintha nem lenne nyilván való... -forgattam a szemeim

Ledobtam a magazint a kanapéra és kimentem a medencéhez. Leültem a szélére, a lábamat belelógatva. Tom egy kis fázis késéssel csatlakozott hozzám. Egy darabig csendben ültünk és piszkáltuk a vizet, végül én szólaltam meg.

-Képesek vagyunk őszintén, egymást meghallgatva beszélgetni? -néztem rá, de ő továbbra is a vizet szugerálta

Egy laza vállvonással válaszolt. Idegesített, hogy még mindig úgy csinál, mintha leszarná az egészet, de most nem tettem rá megjegyzést.

-Semmi bizonyítékom rá, de az a kép tényleg a szakítás előtt készült.

-Tudom, hogy az csak egy pletyka lap. Mindenfélét összehordanak. -válaszolt higgadtan és újból megvonta a vállát

-Akkor mért kaptad fel úgy a vizet délután?! -kérdeztem felháborodva

-Megláttam a képet és ideges lettem.

Nagyot sóhajtottam és igyekeztem lenyugodni.

-Akkor nincs gáz? -bújtam hozzá

-Azért ennyivel nem intézzük el a dolgot. -tolt el magától

Elfeküdt a medence szélén és a csillagokat kémlelte. Elég szarul esett ez a gesztus, de láttam rajta, hogy valami nincs rendben vele, olyan gondterhelt volt az arca. Nem tudtam mit mondjak. Ő se és én se beszélünk szívesen a problémákról.
Lefeküdtem mellé és én is az eget néztem, néha lopva rá pillantva. Éreztem a bódító illatát, láttam, ahogy a tökéletesen kidolgozott mellkasa fel-le emelkedik és azok a gyönyörű, csokoládé barna szemei... Teljesen elvesztem. Megőrített a közelsége, főleg, mert tudtam, hogy most csak elutasítana.

-Tom, könyörgöm, áruld már el mi bajod! -akadtam ki

Üres tekintettel nézett rám, nem értette a hirtelen hangnem váltást.

-Basszus válaszolj már! Nem bírom nézni, hogy ilyen vagy! Kiborítasz! -kiabáltam a képébe

Idegesen felpattant, forrt a dühtől. Azt hiszem sikeresen felidegesítettem.

-Kiborítalak?! Én téged?! -kényszeredetten felnevetett -Te kergetsz az őrületbe ENGEM!!! Mézes-mázaskodsz velem, hogy csak engem szeretsz meg mittomén, közben meg Lucas így, Lucas úgy, Lucas ott van mindenhol! Lucas az első gondolatod, amint felébredsz!!!

-Mi van? -néztem rá, mint egy idiótára

Tom csak mérgesen nézett engem, ökölbe szorított kezekkel.

-Te féltékeny vagy? -nevettem fel

-Nem! -vágta rá azonnal

-Dehogynem! -vigyorogtam

-Mondom, hogy nem! -üvöltötte indulatosan -Ha annyira tudni akarod, elegem van belőled, elegem van mindenből! Melletted mindig felbukkan egy pasi, sose érzem azt, hogy csak én vagyok neked. Kibaszottul unom már, hogy állandóan csak második vagyok neked!! -mutogatott hevesen 

-Pont te mondod?! Én a kezdetektől fogva csak második lehetek az ikertesód mellett! És hányszor pofáztam emiatt?! Egyszer sem! Elviselem minden bunkó beszólását, csak hogy te boldog legyél! Én nap, mint nap azzal az érzéssel küzdöm, hogy a te görény tesód ki akar túrni az életetekből és soha, de soha nem panaszkodtam emiatt! Szóval fogd be, mert ilyen téren a segged is ki van nyalva Tom!

-De az más...

-Nem más, egyáltalán nem más! -léptem hozzá közelebb

-Te legalább biztos lehetsz benne, hogy nem foglak megcsalni Billel! -nézett rám szikrázó szemekkel

-Most én is hozzam fel hányszor csaltál meg? Ezt akarod?!

Fortyogó indulatokkal, szaporán véve a levegőt álltunk egymással szemben. Az utolsó mondatokat már szinte egymás szájába kiabáltuk. Percekig csak néztük egymást, iszonyatos dühvel, aztán hirtelen ugyanolyan hévvel estünk egymásnak. Téptük a másik száját, nem érdekelt már semmi, csak hogy levezessük a feszültséget. Együtt.

-Sajnálom. -mondtam lihegve, pár perccel később

-Én is.

-Nincs más és nem is akarok más férfit az életemben. -néztem fel rá komolyan

-Akkor felhagyhatok a paranoiámmal? -mosolyodott el

-Igen. Nincs se Lucas, se Klaus, se senki. Csak Tom. -karoltam át a nyakát

-Akkor jó. -húzott magához -De én azért, a biztonság kedvéért, megtartom a többi barátnőmet. -vigyorodott el

-Szemét. -böktem oldalba nevetve

Folyt.Köv.

Tom egész nap nem keresett. Abban biztos voltam, hogy Bill megmutatta neki az újságot, de ezek szerint őt hidegen hagyta a dolog. Ahogy teltek az órák, egyre nyugodtabb lettem és elkönyveltem magamban, hogy Tomot nem érdekli ez az egész. Elégedett mosollyal az arcomon parkoltam le a házam elé, hiszen Bill megint alul maradt. Sajnos a győzelmi örömöm nem tartott sokáig. Ahogy belenéztem a visszapillantó tükörbe, megláttam, hogy Tom kocsija is itt áll. A mosoly lefagyott az arcomról, helyette egy gombóc nőtt a torkomban. Próbáltam nyugtatni magam, hogy csak meg akart lepni valamivel, de be kellett látnom, hogy ez még normális körülmények között is elég valószínűtlen.
Vettem egy mély levegőt és kiszálltam a kocsiból. A hétvégi rossz időnek már nyoma sem volt, a nap kitartóan sütött, pedig ebben a pillanatban talán rosszabbul éreztem magam, mint vasárnap. Tommal rengeteget veszekedtünk és vágtuk át egymást mostanában, de nem akartam elveszíteni őt. Tegnap azt hittem, hogy végre mindent rendeztünk, erre most tessék... Egy idióta újság, na meg persze Bill. Komolyan megijedtem attól, hogy egy újabb átverést -még ha csak félreértés is -nem bír el a kapcsolatunk vagy csak simán Tomnak elege lesz. Ismertem már, pontosan tudtam, hogy milyen hirtelen fel tudja kapni a vizet és ez soha nem vezetett semmi jóra.
Félve nyomtam le a kilincset és a lehető leghangtalanabbul léptem az előszobába. A tévé hangfoszlányai kihallatszottak a nappaliból és az egész házat popcorn illat lengte be. Biztos itt van már egy ideje és úgy döntött, érvényesíti az "érezd magad otthon" kijelentésemet. Igaz, hogy azt évekkel ezelőtt mondtam, de kit izgat?
Levettem a magassarkúmat és bementem a nappaliba. Jobb előbb túlesni rajta, ha már elkerülni nem tudom ezt a beszélgetést.
Tom a kanapén feküdt, ölében a popcornos tállal. Elmélázva nézett ki az ablakon, miközben ujjaival a térdén dobolt.

-Szia. -köszöntem csendesen, mosolyt erőltetve az arcomra

Tom összerezzent, majd felült a kanapén és a tálat az asztalra tette.

-Hello. -mondta érzelem mentesen

-Mi újság? -kérdeztem még mindig megjátszott vidámsággal a hangomban, de amint kimondtam, rájöttem, hogy talán nem ez volt a legmegfelelőbb szóhasználat

-Hát újság az van. -válaszolt kimérten és elsötétült tekintettel nézett az asztalra

Követtem a pillantását és azonnal megláttam a -gondolom Bill által hozott -kicsit gyűrött újságot.

-Figyelj, ez... -kezdtem hadarva magyarázkodni, de félbeszakított

-Megint átbasztál?

-Tom, én...

-Csak válaszolj. Egy igen vagy egy nem, ennyit akarok tudni és kész.

-Az a kép még azelőtt készült, hogy szakítottam volna vele.

-Ha magyarázkodni kezdesz az már rég nem jó... -motyogta inkább magának, majd hirtelen felállt és távozni készült

-Most csak úgy lelépsz?! -szóltam utána

-Miért, mégis mit csináljak? -kérdezte keményen, de némi kétségbeesés vegyült a hangjába -Nyeljem le, hogy egész Németország rajtam röhög?! Talán hagynom kéne, hogy a csajomat más pasik csókolgassák?? -egy pillanatra elhallgatott és dühösen nézett maga elé - De tudod mit? Sokkal jobban fáj a tudat, hogy lehet, hogy nem én vagyok neked az egyetlen. Hogy feleslegesen küzdöttem érted, mert lehet, hogy mást szeretsz... De áhh... miket is beszélek?! -rázta meg a fejét -Csak nem tudom mit higgyek.

Láttam rajta, hogy saját magával is vitatkozott. Pontosabban az érzéseivel. Utálta kimutatni őket, mindig igyekezett a férias, macsó álarc mögé rejteni az összeset. Nem tudom, hogy alapból ilyen vagy csak a férfi büszkesége nem engedi, hogy kitárulkozzon. De sose nyílt meg előttem úgy igazán. Ha komoly dolgokról beszélgettünk általában elkezdett viccelődni, vagy rögtön elterelte a témát. Most először hallottam tőle, hogy mit érez igazából, és úgy láttam, még ő is megijedt ettől.

-Tom, én csak téged szeretlek. -néztem rá és közelebb léptem hozzá, de ő kitartóan fixírozta a szőnyeget

-Mint mondtam, nem tudom mit higgyek Carla...

Gyorsan rám pillantott, aztán kisietett a házból. Az ablakból még láttam, ahogy idegesen kivágja a kocsi ajtót, majd elhajt.
Lerogytam a kanapéra és nagyot sóhajtottam. Utáltam, hogy valaki mindig beleavatkozott a dolgainkba, utáltam, hogy sose tudtuk normálisan megbeszélni a dolgokat és utáltam magamat, amiért a szakítás után egyből Lucas karjaiba futottam.
Tudtam, hogy itt még nincs vége semminek, mert mi csak több részletben vagyunk képesek beszélni ilyenekről, de rettegtem attól, hogy ezúttal akármennyit is beszélünk, elveszítem Tomot.

Folyt.Köv. 

Másnap korán reggel álmosan és fáradtan léptem be a hatalmas üveg épületbe, egy pohár Starbucks-ból szerzett kávéval a kezemben. Szokás szerint elkéstem, de biztos voltam benne, hogy Anna, a tulajdonos társam és egyben legjobb barátnőm is csak pár perccel előttem esett be, vagy még itt sincs. Az egyetem után mindketten nagy cégeknél dolgoztunk reklámtervezőként, aztán adódott egy lehetőség és úgy döntöttünk, létrehozzuk a saját vállalatunkat. És végül egy kis irodából szép lassan bekerültünk a nagycápák közé. 
Elmotyogtam egy köszönés félét mindenkinek, aki szembe jött velem, majd az irodámban levágódtam a puha forgós székembe. Megittam az utolsó korty kávét is, aztán megnéztem az asztalomra kikészített papírokat.

-Szia! -robbant be az irodámba Anna, majd adott két puszit

Lehuppant a velem szemben levő székre és szórakozottan átfutotta a mai teendőinket.

-Kemény nap lesz. -ásítottam -És semmi ötletem.

-Hosszú volt a hétvége? -nézett rám

-Életem leghosszabb hétvégéje. -pontosítottam

-Mesélsz?

-Tomnak elege lett, hogy "igazából" Lucassal járok és nem vele, csinált egy kisebb balhét, aztán kijelentette, hogy válasszak közülük. Szóval szakítottam Lucassal, kibélkültem Tommal és ismét kikészítettem Billt. -vigyorogtam a végén -Tom azt akarta, hogy aludjak nála, de állítólag valami filmezést ígért Billnek, én meg már csak azért is ott aludtam. Látnod kellett volna az arcát... -nevettem el magam visszagondolva Bill fintorára

-El tudom képzelni. -nevetett ő is, majd elkezdett grimaszolni

-Pontosan ilyen volt! -nevettünk még jobban

-Jajj a kedvencem, amikor toporzékol is hozzá! -mondta a röhögéstől fuldokolva Anna

Még mielőtt megszólalhattam volna, kivágódott az ajtó és maga Bill mutatta be milyen is amikor toporzékol. A szemei szó szerint villámokat szórtak és az indulat csak úgy sugárzott belőle, a kezében pedig egy újságot gyűrögetett. Mi a meglepettségtől megszólalni se tudtunk. Bill ritka látvány volt itt, főleg ilyen állapotban...

-Azzal akarsz lecsapni minket? -mutatott a kezében levő újságra Anna, mire újra nevetésben törtünk ki

-Majd ha megmutatom ezt Tomnak nem lesz ilyen jó kedvetek! -csapkodott a kezeivel

-Biztos nagyon kiakad, ha megtudja, hogy Kerlinek új tetoválása van. -vigyorogtam szemtelenül

-Most komolyan, mitől vagy ilyen hisztis? -kérdezte Anna

Bill lecsapta elénk az újságot, aminek a címlapján hatalmas betűkkel a Tom háta mögött folynak a dolgok... szalagcím szerepelt. A vigyor azonnal lefagyott az arcomról. A képen én és Lucas csókolóztunk az ő háza előtt. Ez pár perccel azelőtt készülhetett, hogy megmondtam volna neki az igazat. Az cikknek titulált mesét már el se mertem olvasni.

-Tudtam én, hogy nem szakítottál vele! -kiáltott fel győzedelmesen Bill -Végig csak kihasználtad Tomot!

-Ez nem igaz! -pattantam fel -Én tényleg szakítottam Lucassal, ez a kép előtte készült!

-A magyarázataidat tartogasd Tomnak, bár nem hiszem, hogy ezek után meg is hallgatja őket... -vigyorgott rám gonoszul Bill, majd felvette az asztalról az újságot és elindult kifelé

-Ki ne merj menni azon az ajtón Kaulitz! -kiabált utána Anna

-Mert? -fordult vissza szemtelenül mosolyogva

Anna felpattant a székből és mérgesen beállt az ajtóba, hogy Bill még csak véletlenül se tudjon elmenni. Én csak ledermedve vártam, hogy mi lesz ebből.

-Tudtam, hogy egy önző barom vagy, de hogy élvezed is mások boldogságát tönkre tenni, azt nem gondoltam volna. -nézett végig rajta szánakozva Anna -Legalább a testvéredre gondolhatnál, amikor elborítja az agyad a meleg fos, és megkímélhetnéd ilyenektől...

-Inkább az ilyen pénzéhes, hazug ribancoktól kímélem meg, mint ti! -kiabálta magából kikelve Bill

-Na ide figyelj! -fúrta a mutató ujját a fiú mellkasába -Ha tönkre mered tenni a kapcsolatukat, csak azért mert te féltékeny vagy Carlára, én kiheréllek! Megkeserítem az életed, ott fogok lihegni a nyakadban minden egyes percben, amíg bele nem őrülsz!

Bill teljesen ledöbbent. A szemei kitágultak és ijedten lépett hátra egyet. Soha nem látta még ilyennek Annát, de talán még én sem. Aztán hirtelen összeszedte magát és gúnyosan felnevetett.

-Kevés vagy te hozzám... -mondta miközben lesajnálva nézett rá -De tudod mit? Még ha tényleg őrületbe is kergetsz, nem érdekel! Nekem nagyobb öröm, hogy legalább az egyikőtöktől végleg megszabadulok, én is meg Tom is.

-Bill állj már le! -szóltam közbe -Ez csak egy újság, oké? Egy idióta pletyka lap!

-Nem, ez az újság, amivel végre felnyitom Tom szemét!

-Gondolkozz már, hányszor írták rólad, hogy meleg vagy?? Vagy hogy Natalieval kavarsz? Ráadásul a kettő hogy jön össze? Használd már az eszed, könyörgöm...

-Ez az, fogadd csak el az igazságot. Tom nem akar Carlától megszabadulni. -mondta Anna

-Azt majd meglátjuk! -emelte fel újra a hangját, majd mérgesen arrébb lökte Annát és kicsörtetett az irodából -És nem vagyok féltékeny rá! -kiabálta hátra sem nézve, az utolsó szót gúnyosan kihangsúlyozva

-Hát ez... durva volt. -mondtam még mindig ledöbbenve

-Az. -ült le Anna

-De mi van ha megmutatja a cikket Tomnak és ő nem gondolkozik, csak kidob? -kérdeztem ijedten

-Ugyan már, Tom tudja, hogy az csak egy pletyka lap...

-De olyan hirtelen haragú. -járkáltam idegesen -Felhívjam és magyarázzam el neki a dolgokat még mielőtt Bill teszi meg?

-Neee! Az olyan, mintha tényleg megcsaltad volna, aztán most elkezdesz magyarázkodni, hogy az nem úgy volt... Mert lássuk be, semmi bizonyíték arra, hogy mikor is készült az a kép. -állapította meg Anna

-Igaz. -sóhajtottam és visszaültem a helyemre -Akkor most szépen lenyugszom, megcsinálom, amit meg kell, aztán... haza megyek és... vagy keres vagy nem.

-Tom nem dől be az ilyeneknek. -nézett rám Anna

Én csak bólintottam és inkább beleástam magam a munkába. Nem akartam ezzel foglalkozni, majd Tom úgyis keres, ha megtudja... Elég lesz akkor idegeskedni.

Folyt.Köv.

 

A konyhából kifelé menet Tomba ütköztem. Nagy szemekkel néztem fel rá, és csak reménykedtem, hogy nem hallotta a veszekedésünket. Tudta ő is, hogy egy ideje nem csípjük egymást, de utálta, ha vitatkoztunk. Íratlan szabály volt, hogy Tom előtt nem marjuk egymást Billel.

-Itt hagysz? -vigyorgott Tom és átkarolta a derekam

Tehát nem hallotta. Vagy csak nem akarta hallani...

-Viccen kívül lassan tényleg mennem kell.

-Ne már. -húzta a száját -Nem alszol itt?

-Nem lehet, holnap hétfő. -sóhajtottam

-Igen és amúgy is, azt mondtad, hogy ma DVD-zünk. -kotyogott bele Bill

-Majd holnap megnézzük azt a filmet. -legyintett Tom, majd felém fordult -Légyszí', légyszí'!

-De Tom...megígérted! -nyávogott Bill, miközben mérgesen nézett -a derekamon pihenő- Tom kezeire

Az említett csak egy jelentőség teljes pillantást küldött testvére felé, majd észrevétlenül rám sandított. Én már csak Bill fintorát láttam, amire egyből fel is kaptam a fejem.

-Oké, itt alszok! -zavartam meg a néma párbeszédet és egy puszit nyomtam Tom szájára

-Tudtam én, hogy nem tudsz nekem ellenállni. -csókolt meg vidáman

-Azt hiszel amit akarsz. -vontam meg a vállam vigyorogva

-Hééé! -csípett meg felháborodást színlelve

-Jól van, én is imádlak. -nevettem

Bill látványos hányást imitálva került ki minket és robogott fel a lépcsőn.

-Megsértődött... -sóhajtott Tom

-Beszélj vele. -simogattam meg a karját

Nem kedveltem Billt, vagyis inkább a bunkó megjegyzéseit, de tudtam, hogy szüksége van Tomra és még ha nem is mutatja ki, de fordítva is így van. És nincs jogom, meg nem is akarok közéjük állni.

-Oké, de nem hiszem, hogy bármit elérek vele... Olyan fafejű. -forgatta a szemeit

-Nekem mondod? -grimaszoltam, de gyorsan témát váltottam -Addig rendelek pizzát.

Tom felsietett az öccséhez, én pedig rendeltem két óriás pizzát a fiúknak, magamnak meg egy normál méretűt, a felét így is ők fogják megenni...

-Bill, engedj be. -kopogott be hozzá Tom

-Nyitva van... -motyogta az említett

Tom óvatosan bedugta a fejét az ajtón, meggyőződve róla, hogy biztonságos-e, majd belépett a szobába. Bill az ágyon feküdt, körülötte, mintha bombát robbantottak volna, de ezen már meg sem lepődött. Ott ez volt a normális. Tom átlépett egy ruha és magazin kupacot, lesöpört az ágyról néhány szemceruzát és övet, majd leült öccse mellé. 

-Most mi bajod? -kérdezett rá Tom

A kérdés felesleges volt, hiszen tudta a választ, de addig is volt ideje átgondolni, hogy mit fog mondani neki.

-Inkább menj vissza Carlahoz, ha már annyira vele akartál lenni...

Tom nagyot sóhajtott és elterült az ágyon.

-Tudod jól, hogy csak most könyörögtem magam vissza és így is rezeg a léc alattam...

-Hagytad volna a fenébe, nem ér meg ennyit az egész.

-Nem akarom elveszíteni. -mondta csendesen Tom

-Ő csalt meg és mégis te kérj bocsánatot? Ez milyen már... -gúnyolódott Bill

-Először én csaltam meg, ő szakított és összejött mással, én meg visszakönyörögtem magam. És én voltam a hülye, mert végig tudtam, hogy utána nem szakított vele... Szóval nem is igazán nevezhetjük megcsalásnak. -magyarázta Tom

-Hogy te mekkora egy barom vagy... -sóhajtott Bill

-Mondtam már, hogy mindig fel tudsz vidítani? -ironizált az idősebb Kaulitz 

-De most komolyan. Más pasija volt... Honnan tudod, hogy nem lesz a szeretője? Ez így tök abszurd. Ha a csaj rögtön máshoz fut a szakítás után, akkor azt már hagyni kell... -okoskodott Bill

-Pont ez az. Nem akarom, hogy akár csak másra is gondoljon, ezért kell hajtanom nála.

-Ahogy gondolod. -vonta meg a vállát

-Csak szeretném, ha tudná, hogy fontos nekem. Reméltem megérted.

-Megértem, csak...

-Nehéz, tudom. -fejezte be a mondatát Tom -De ez nem azt jelenti, hogy te kévésbé vagy fontos.

Bill láthatóan megnyugodott és halványan el is mosolyodott, de mást már nem mondott azon az estén.

Folyt.Köv. 

Sziasztok! Hoztam egy csomó képet Carla, Tom-Bill, és egy következő részben felbukkanó szereplő, Anna házáról. :) Ezekről is írhattok komit!!! :D (Az első rész egy bejegyzéssel lejjebb van ;])

Carla háza:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Anna háza:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tom és Bill háza:

 

 

Tom szobája:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tom fürdője:

 

Bill szobája:

 

Bill fürdője:

Hali! Ahogy ígértem, hoztam az első részt! :) Írjatok, hogy mi az első benyomásotok róla, nagyon kíváncsi vagyok! :D

A magassarkúm minden lépésnél hangosan koppant a macskaköves úton, de még ez se tudta elnyomni az eső hangját. Hamburgban hatalmas vihar tombolt. A fák az erős széltől a föld felé hajoltak, a sáros víz patakokban folyt a járdák mellett. Két lány a pulcsijukat a fejük fölé tartva, sikítozva szaladtak el mellettem. Elmélázva néztem sebesen távolodó alakjukat, miközben azon gondolkodtam, nem ártana sietni. Esernyő nem volt nálam, csupán egy vékony anyagból készült, nyomozó stílusú kalap volt a fejemen. A ballonkabátom is teljesen átázott már és a hajam is hullámos csutakokban lógott, de én csak nyugodtan lépkedtem tovább. Egy pillanatra elmosolyodtam. Úgy nézhettem ki, mint egy detektív, aki most lépett ki valamelyik képregényből. Minden tökéletesen passzolt a hangulatomhoz. Borús és... bonyolult, azt hiszem.
Fél órája szakítottam a barátommal és most a másik ex pasimhoz igyekszem. Tudom, ez így igen furán hangzik, de a teljes igazság, hogy a srác, akivel nem rég szakítottam nem is igazán volt a barátom és akit legutóbb említettem, nem is az exem. Tommal még mindig járok, a másik srácot viszont éppen ideje volt dobnom. Vele akkor jöttem össze, amikor Tommal csúnyán összevesztünk, ugyanis megcsalt. Meg voltam sértve és úgy gondoltam, megérdemlek valakit aki tényleg viszont szeret. Lucas, akivel most szakítottam, már egy ideje a nyakamon lógott és minden alkalmat kihasznált, hogy a közelembe férkőzzön. Ő volt a biztos pont, akihez nagy bánatomban futhattam, ő azonban félre értelmezte a dolgot és valami komolyabbat hozott ki belőle. Nem volt szívem megmondani neki, hogy... hát mondjuk ki, én csak ki akartam használni, ezen kívül pedig Tomra is nagyon haragudtam, így hát belementem a járós dologba. Eközben Tom keményen pedálozott egy újabb esélyért, én pedig egy idő után meg is enyhültem. A gond csak az volt, hogy erről Lucas nem tudott. Egy-két hétig ment is a dolog két pasival, igaz, hogy közben majd szétmart a bűntudat, de végül Tomnak elege lett a dologból és választás elé kényszerített. Tehát szakítottam Lucassal. Oké, tudom mit gondolhattok most rólam, de még mielőtt elítéltek, az én egyetlen hibám, hogy nem tudok szakítani. Komolyan! És talán, hogy kicsit szétszórt vagyok...

Megálltam a hatalmas ház előtt, vettem egy nagy levegőt, majd megnyomtam a csengőt. Léptek zaja, egy kis matatás, majd pár perc múlva Tom állt előttem.

-Szia. -motyogtam a lábtörlőt bámulva

Nem mertem ránézni, pedig kíváncsi voltam milyen arcot vághat. Szörnyen éreztem magam, legszívesebben elsüllyedtem volna.

-Szia. -köszönt ő is, a hangja nyugodt volt

Lassan rá néztem, az ajkamat harapdálva. Tom elmosolyodott, én pedig egy szempillantás alatt a karjaiban találtam magam.

-Tiszta víz vagyok! -nyögtem meglepetten

-Nem érdekel. -suttogta, én pedig valamivel bátrabban bújtam hozzá

-Sajnálom.

-Inkább menjünk be, nehogy megfázz.

Kedvesen betolt az ajtón, majd levette a vizes pulcsiját. Én csak megszeppenve álldogáltam (és csöpögtem) az előszoba közepén. Tom nyugodtnak tűnt és megkockáztatom, hogy talán már nem is haragudott, de attól tartottam, ez csak a vihar előtti csend. Fogalmam se volt mi járhat most a fejében. Én végül is megcsaltam őt, de ő is engem... Nem is egyszer. Ilyenkor mondhatom, hogy jogosan cselekedtem? Ám valami azt súgta, hogy az igazán gerinctelen dolog lenne.

-Tom... Én tényleg nagyon...

-Nyugi már. -folytotta belém a szót mosolyogva -Itt vagy és ez a lényeg, nem?

-De... azt hiszem.

-Na gyere, csinálok neked egy forró fürdőt.

-Jössz te is? -pislogtam nagyokat

-Persze. -vigyorgott

Csendben néztem, ahogy Tom a fürdőben ügyködött. Úgy tűnik, tényleg nem haragszik. Talán neki is bűntudata van még a megcsalás miatt. Vagy csak örül, hogy végül őt választottam... Nem tudom. Hosszú napom volt, fáradt vagyok már gondolkodni és egyre jobban fázom is a vizes ruháimban. Amikor kész lett a víz, mindketten levetkőztünk és beültünk a kádba. Tom az ölébe húzott, én pedig az izmos mellkasára dőltem. A meleg víz kellemesen bizsergette a tagjaimat, jó volt egy kicsit kikapcsolni.  

-Carla... -szólított meg pár percnyi csönd után Tom

-Hm? -néztem fel rá

Megvonta a vállát és elmosolyodott, majd gyengéden megcsókolt. Tudtam, hogy valami fontosat akart mondani. Talán azt, hogy szeret, de ilyen téren ő nem a szavak embre és különben is, ebben a csókban minden benne volt.
Átkaroltam a nyakát, úgy húztam közelebb magamhoz. Nagyon hiányzott már, hogy kicsit vele legyek...

-Szia. -köszöntem vidáman és mostmár szárazon a konyhában ücsörgő Billnek

Lassan felnézett a magazinból amit éppen olvasott, majd elfintorodott. 

-Hello...

Hozzászoktam már, hogy Bill nem kedvel, ezért nem is csináltam nagy ügyet ebből. Meg most túl boldog voltam és eszem ágában sem volt Mr. Durci miatt elrontani a kedvem. Szerinte csak kihasználom és tönkre teszem a testvérét, ezt ő maga mondta. De szerintem kicsit féltékeny is, hogy most már nem ő az egyetlen Tomnak. A kapcsolatunk elején még jóban voltunk, rengeteget beszélgettünk és megértette, ha Tommal kicsit kettesben akartunk maradni, ahogy én is elfogadtam, hogy ők ketten mindig is össze fognak tartozni. Imádtam Billt, egészen addig, amíg Tommal először komolyabban össze nem kaptunk. Persze tudtam, hogy nem fog az ikertestvére ellen fordulni soha, de azt nem gondoltam volna, hogy ezentúl mindenért én leszek a hibás. Tehát azóta állandóan marjuk egymást.
Kivettem a hűtőből egy doboz tejet és a kedvenc bögrémbe töltöttem, majd kakaó után keresgéltem a szekrényben.

-Szolgáld csak ki magad nyugodtan... -mordult fel Bill

-Ugráltathatlak téged is, ha gondolod. -vontam meg a vállam

-Na azt lesheted.

-Oké, akkor most iszok egy kis kakaót, ha nem gond. -forgattam a szemem

-Ohh, ugyan már... Végül is Tomnak van elég pénze, eltart téged is. Szerintem holnaptól akár fel is mondhatsz, majd Tom mindent kifizet neked. -mondta gúnyosan, miközben a magazinját lapozgatta 

Nem akartam magam felhúzni, de úgy éreztem, hogy ez sok volt. Soha nem kértem semmi pénzben mérhetőt Tomtól, nehogy már egy bögre tejből ekkora ügyet csináljon! Mérgesen, már csak azért is alapon, megittam a kakaóm, majd hozzá vágtam egy eurót.

-Aztán számlát is kérek róla. -vetettem oda

-Azt hiszed elfogadok pénzt pont tőled? -nevetett fel gúnyosan, de azért megdörzsölte a karját, ahol eltaláltam az érmével

-Ja igen, bocs, ez egy liter ára volt.

Felkaptam a tejes dobozt és meghúztam, majd még kifelé menet visszaszóltam neki.

-A víz árát majd csekkben küldöm, ugyan is itt fürödtem.

Folyt.Köv. 

Sziasztok!

Előző sztorijaimat, mint már gondolom észrevettétek, levettem, mert túl rég óta nem írtam részt és már nem tudtam magam úgy beleélni, mint az elején. Az írás csak szenvedés volt és a részek minősége is romlott. Most azonban itt vagyok egy kis pihenés után egy teljesen új sztorival! :) Ezt nem tervezem túl hosszúra, de ez nálam nem jelent semmit. :D Remélem ez a történetem is tetszeni fog és sok-sok komit írtok majd! :D (Tudom, hogy itt csak regisztrálás után lehet kommentelni, email-t írni meg lusták vagytok :D ezért gondolkodom valami blogzona-s alternatív megoldáson.)  

Röviden a címről...
A "Dietro le maschere" egy olasz mondat, ami azt jelenti, hogy "Az álarcok mögött". Természetesen ezt nem szó szerint kell érteni, de -remélhetőleg- a történetből majd minden kiderül. ;)

Holnap jelentkezem az első résszel, addig is pihenjetek sokat és élvezzétek a meleget! :D

Azért itt az email címem, ha valaki nagyon unatkozik :D strawberry25@citromail.hu