Dietro le maschere

A konyhából kifelé menet Tomba ütköztem. Nagy szemekkel néztem fel rá, és csak reménykedtem, hogy nem hallotta a veszekedésünket. Tudta ő is, hogy egy ideje nem csípjük egymást, de utálta, ha vitatkoztunk. Íratlan szabály volt, hogy Tom előtt nem marjuk egymást Billel.

-Itt hagysz? -vigyorgott Tom és átkarolta a derekam

Tehát nem hallotta. Vagy csak nem akarta hallani...

-Viccen kívül lassan tényleg mennem kell.

-Ne már. -húzta a száját -Nem alszol itt?

-Nem lehet, holnap hétfő. -sóhajtottam

-Igen és amúgy is, azt mondtad, hogy ma DVD-zünk. -kotyogott bele Bill

-Majd holnap megnézzük azt a filmet. -legyintett Tom, majd felém fordult -Légyszí', légyszí'!

-De Tom...megígérted! -nyávogott Bill, miközben mérgesen nézett -a derekamon pihenő- Tom kezeire

Az említett csak egy jelentőség teljes pillantást küldött testvére felé, majd észrevétlenül rám sandított. Én már csak Bill fintorát láttam, amire egyből fel is kaptam a fejem.

-Oké, itt alszok! -zavartam meg a néma párbeszédet és egy puszit nyomtam Tom szájára

-Tudtam én, hogy nem tudsz nekem ellenállni. -csókolt meg vidáman

-Azt hiszel amit akarsz. -vontam meg a vállam vigyorogva

-Hééé! -csípett meg felháborodást színlelve

-Jól van, én is imádlak. -nevettem

Bill látványos hányást imitálva került ki minket és robogott fel a lépcsőn.

-Megsértődött... -sóhajtott Tom

-Beszélj vele. -simogattam meg a karját

Nem kedveltem Billt, vagyis inkább a bunkó megjegyzéseit, de tudtam, hogy szüksége van Tomra és még ha nem is mutatja ki, de fordítva is így van. És nincs jogom, meg nem is akarok közéjük állni.

-Oké, de nem hiszem, hogy bármit elérek vele... Olyan fafejű. -forgatta a szemeit

-Nekem mondod? -grimaszoltam, de gyorsan témát váltottam -Addig rendelek pizzát.

Tom felsietett az öccséhez, én pedig rendeltem két óriás pizzát a fiúknak, magamnak meg egy normál méretűt, a felét így is ők fogják megenni...

-Bill, engedj be. -kopogott be hozzá Tom

-Nyitva van... -motyogta az említett

Tom óvatosan bedugta a fejét az ajtón, meggyőződve róla, hogy biztonságos-e, majd belépett a szobába. Bill az ágyon feküdt, körülötte, mintha bombát robbantottak volna, de ezen már meg sem lepődött. Ott ez volt a normális. Tom átlépett egy ruha és magazin kupacot, lesöpört az ágyról néhány szemceruzát és övet, majd leült öccse mellé. 

-Most mi bajod? -kérdezett rá Tom

A kérdés felesleges volt, hiszen tudta a választ, de addig is volt ideje átgondolni, hogy mit fog mondani neki.

-Inkább menj vissza Carlahoz, ha már annyira vele akartál lenni...

Tom nagyot sóhajtott és elterült az ágyon.

-Tudod jól, hogy csak most könyörögtem magam vissza és így is rezeg a léc alattam...

-Hagytad volna a fenébe, nem ér meg ennyit az egész.

-Nem akarom elveszíteni. -mondta csendesen Tom

-Ő csalt meg és mégis te kérj bocsánatot? Ez milyen már... -gúnyolódott Bill

-Először én csaltam meg, ő szakított és összejött mással, én meg visszakönyörögtem magam. És én voltam a hülye, mert végig tudtam, hogy utána nem szakított vele... Szóval nem is igazán nevezhetjük megcsalásnak. -magyarázta Tom

-Hogy te mekkora egy barom vagy... -sóhajtott Bill

-Mondtam már, hogy mindig fel tudsz vidítani? -ironizált az idősebb Kaulitz 

-De most komolyan. Más pasija volt... Honnan tudod, hogy nem lesz a szeretője? Ez így tök abszurd. Ha a csaj rögtön máshoz fut a szakítás után, akkor azt már hagyni kell... -okoskodott Bill

-Pont ez az. Nem akarom, hogy akár csak másra is gondoljon, ezért kell hajtanom nála.

-Ahogy gondolod. -vonta meg a vállát

-Csak szeretném, ha tudná, hogy fontos nekem. Reméltem megérted.

-Megértem, csak...

-Nehéz, tudom. -fejezte be a mondatát Tom -De ez nem azt jelenti, hogy te kévésbé vagy fontos.

Bill láthatóan megnyugodott és halványan el is mosolyodott, de mást már nem mondott azon az estén.

Folyt.Köv.