Másnap, ahogy ígértem átmentem Tomékhoz a cuccaimért.
Még csak kora délután volt, de olyan sötét volt az ég a mérges esőfelhőktől, mintha késő este lenne. Az emberek előkészítették az esernyőiket és sietve lépdeltek az utcákon, még mielőtt elkezdődik a vihar. Az egész városban világ-vége hangulat volt. Nem tudom, hogy a készülődő hatalmas eső miatt, vagy csak én voltam olyan rossz passzban, hogy így éreztem.
Megálltam az óriási kovácsolt vas kapu előtt, lehúztam a kocsi ablakát és beütöttem a kódot. A kapu lassan elhúzódott, én pedig legurultam a mélygarázsba a kíváncsi szemek elől. Őszintén szólva kicsit tartottam Tomtól. Pontosabban attól, hogy sikerül rábeszélnie, hogy maradjak itt. Azt hiszem azzal végleg elásnám magam Bill szemében.
Lassan felsétáltam az előszobába vezető lépcsőn és levettem a cipőm. A házban meglepően csönd volt.

-Tooom! -kiabáltam

-A stúdióban van. -hallottam a nappaliból Bill meglepően vidám hangját

-Vasárnap? -mentem be a nappaliba -És akkor te mért nem vagy ott?

Bill a kanapén ült, kissé szétcsúszva. Kezében egy üveg Martini, aminek már csak egy kicsi volt az alján.

-Ja. -bólogatott hevesen -A gitár részeit veszik fel, ahhoz én meg nem kellek.

-Értem. -méregettem őt -Akkor én most... megyek is. -néztem körbe tanácstalanul

-Szióka. -integetett vigyorogva

-Figyelj, megmondanád Tomnak, hogy hívjon fel, ha haza ért?

-Hát persze. -nézett rám azzal a tipikus részeg tekintettel, majd meghúzta az üveget

-Tudod mit? Inkább összepakolok most gyorsan és már itt sem vagyok.

Úgy döntöttem, hogy nem a legokosabb dolog a részeg Billre bízni bármilyen feladatot is, így inkább most elhúzom a csíkot, Tomnak meg majd csak feltűnik, hogy nincsenek itt a cuccaim.

-Nekem mindegy. -vonta meg a vállát -Kérsz egy kicsit? -nyújtotta felém az üveget

-Nem, köszi. Amúgy is üres. -mosolyodtam el, majd elkezdtem pakolni

-Jajj, akkor hozok másikat! -pattant fel és azt hittem összecsuklik, de sikerült megtartania az egyensúlyát és kibotorkált a konyhába

Többet nem szóltunk egymáshoz. Én pakolásztam, Bill pedig iszogatott és néha magában kacarászott. Kicsit furán éreztem magam, ezért próbáltam minél gyorsabban összeszedni a dolgaimat. Gondolkodtam azon is, hogy talán el kéne venni tőle a piát, dehát nem szólhatok bele a dolgaiba, felnőtt ember. Na meg aztán lehet, hogy csak én szívnám meg...

-Figyelj... -szólalt meg Bill és fátyolos tekintettel rám nézett

-Igen? -kérdeztem oda se figyelve

-Igazán maradhatnál.

-Tessék? -kérdeztem vissza teljesen ledöbbenve

-Hát itt nálunk, tudod... -magyarázta -Tom boldog lenne.

-De te utálsz. -mondtam a lehető legidiótább mondatot még mindig lesokkolva

-Igazából örülök, hogy a bátyám olyan nőt talált, mint te.

Bill törökülésbe ült a kanapén és letette az üveget az asztalra. Én nem tudtam mit mondjak erre, ezért ő folytatta.

-Te olyan tökéletes vagy... neki is meg úgy nem tudom...

-Nem vagyok tökéletes. -nevettem zavaromban

-Csak hallgass meg. -intett le -Szóval... te elfogadod Tomot úgy, ahogy van. Nem érdekel a pénze vagy a hírneve és nem hisztizel, hogy még nem mondta el a nagyvilágnak, hogy barátnője van, még ha ez mostmár nyílt titok is. Megbocsátottad neki azt is, hogy megcsalt, mert tudod hogy ő ilyen... és ettől még szeret. De a legfontosabb, hogy nem akarod megváltoztatni.

-Én mindig azt hittem, hogy azt gondolod, nem vagyok elég jó neki. De most már nem értem, hogy mért teszel keresztbe nekem állandóan...

-Mert félek tőled. Eddig csak én voltam Tomnak, én voltam az egyetlen, aki igazán ismerte és ennek ellenére is elfogadta. Mindig együtt voltunk sülve-főve, aztán jöttél te és mindennek vége lett... Jó, eleinte még mindent hármasban csináltunk, vagyis majdnem mindent... de aztán Tom jött, hogy ma nálad alszik, ma ide meg oda megy veled, ma nem ér rá, mert veled lesz, ma nem jó mert mittomén hány hónaposok vagytok... És úgy éreztem, hogy te betöltöd az én helyemet is.

-Bill, egy ikertestvér helyét sosem töltheti be egy barátnő. Te mindig a legfontosabb leszel Tomnak, csak mostmár ketten osztozunk rajta. -mosolyodtam el

-Lehet, hogy holnap nagyon meg fogom bánni, de szeretném, ha ide költöznél. Tom fél, hogy nem tudtok egymással elég időt tölteni és ezért tönkre megy a kapcsolatotok. Azt pedig nem szeretném... tudom, hogy ez sokszor nem így tűnt... de te nagyon is jó vagy Tomnak. És így legalább mindig itthon lesz.

-Köszönöm. -mondtam őszintén

-Na pakolj ki és beszélj Tommal... nekem találkozóm van az ebédemmel... -és már rohant is a fürdőbe

Folyt.Köv.