A Billel való beszélgetés után meg voltam győződve róla, hogy nekem itt a helyem. Helyre kell hoznom a kapcsolatomat az ikrekkel. Már el is terveztem mindent egy másodperc alatt. Tommal olyan felhőtlen lesz minden, mint a legelején, Bill pedig újra a legjobb fiú barátom lesz. Ismét hármasban. Nem lesz több veszekedés, hátulról támadás, megcsalás és féltékenykedés. Gondoltam ezt naívan, amíg kipakoltam a cuccaimat...
Már egy hete az ikreknél lakok, de minden csak rosszabb lett. Amint Bill kijózanodott kezdődött minden előlről. Semmire sem emlékezett a beszélgetésünkből és állítása szerint minden amit összehordott csak ártalmatlan részeg félrebeszélés volt. Persze Tom ragaszkodik hozzá, hogy velük maradjak, így hát továbbra is megy a harc Bill és köztem.

A folyósó végén kivágódott Bill ajtaja és már hallottam is a trappolását. Gyorsan felkaptam az éjjeliszekrényemre készített törölközőmet és már ki is pattantam az ágyból.

-Maradj még egy kicsit. -nyöszörgött álmosan Tom a takaró alól

-Nem lehet, Bill meg fog előzni. -mondtam hátra se nézve és már rohantam is

-Tünés, ma fotózásom lesz! -állt az ajtó elé Bill

-Nekem meg tárgyalásom, nem késhetek el! -löktem őt arrébb

Bill fürdőszobáját épp felújítják, mert nem felelt meg őfelsége igényeinek. Tom pedig kijelentette, hogy ő nem osztozik Billel, mert nem fog minden reggel órákat várni rá, így hát maradtam én...

-Úgyis mindig elkésel, nem mindegy már neked? -taszigált el a kilincstől

-Nem, képzeld nem mindegy! -löktem rajta egy erőteljesebbet, amitől kis híján elesett -Neked viszont igazán mindegy, mert te vagy a sztár. -mondtam gúnyosan -Mindent elnéznek neked...

-Igen és úgy is kell kinéznem, mint egy sztár. Szóval el az útból! -mélyesztette a körmeit a kézfejembe

-Áúú, te idióta! -kiáltottam fel, majd én is egy jó nagyot csíptem a karjába, mire elkezdett visítani

-Te meg vagy huzatva?! Tiszta piros lesz, aztán meg lila! -üvöltötte -Ezt az életben nem tüntetik el, még a legjobb sminkesek se!

-Persze, mert felhasználják az összes festéket arra, hogy megpróbálják, ismétlem megpróbálják helyre hozni a képed.

Bill nem válaszolt, teljesen kétségbeesett, hogy mi lesz a karjával és eszeveszett módon rángatni kezdte, de nem eresztettem, ahogy ő se engem. Löktük, téptük és csíptük egymást az ajtó előtt ordibálva, mint két nagyon rossz kisgyerek.
Pár perc múlva Tom ténfergett ki a szobánkból, a szemét dörzsölgetve. Gondolom nem tudott visszaaludni tőlünk, de ezt már megszokhatta.

-Szabad a fürdőm, ha kell valakinek... -ásított egy nagyot -Én még szeretnék aludni.

-Ebből maradj ki! -szóltunk rá egyszerre

-Jól van, akkor további jó veszekedést... -forgatta a szemeit és visszabattyogott a szobába

Kihasználtam azt a pillanatot, amíg Bill Tomra nézett és máris bent voltam.

-Háhá! -vigyorogtam rá kárörvendően és becsaptam az orra előtt az ajtót

A sikeres tárgyalás után Anna átjött hozzánk, mint minden nap az elmúlt egy hétben. Tudja, hogy Bill mennyire megkeseríti az életem, ezért a délutáni háborúban rendszerint ő is részt vesz, természetesen az én oldalamon vagy csak egyszerűen segít kicsit kikapcsolódni. Most is épp a kanapén fetrengve magazinokat nézegetünk, kihasználva minden Bill mentes percet.

-Uhh ez a ruha kell nekem! -mutatott rá Anna egy képre az újságban

-Jól néz ki. -értettem egyet -Holnap akár el is mehetnénk vásárolni.

-Szuper, legalább egy délutánra megszabadulunk morci úrtól. -utánozta Bill arcát, amikor duzzog

-Megjötteeem! -kiabált az előszobából az említett

-Hurrá, őfelsége hazatért! -nevettünk

-Látom az udvari bolondjaim szórakoztatni készek. -ült le a tőlünk legtávolabb eső fotelbe

-Milyen napotok volt? -hagyta figyelmen kívül a csipkelődésünket Tom és adott egy puszit a számra, aztán Annának is adott egy puszit az arcára

-Jó. -válaszoltam tömören

-Vettél nekem gumicukrot? -huppant le mellém

-Uhh, elfelejtettem. Bocsi.

-Milyen meglepő. -mondta gúnyosan Bill

-Neki kerestünk szájkosarat és a nagy válogatásban kiment a fejünkből. -vágott vissza Anna

-Igen, nem találtunk elég nagyot. -mosolyogtam rá szemtelenül

-Mi legyen a vacsi? -próbálta elterelni a témát Tom

-Nekem mindegy. -vontam meg a vállam

-Mindegy, mi? Aztán majd jön a hiszti, ha nem tetszik... -szólt közbe Bill

-Tök mindegy mi a kaja, ha téged lát enni, úgy is elmegy az étvágya. -mondta Anna

-Én igazán szépen eszek! -tette karba a kezeit Bill durcásan

-Csak nem ártana csukva tartani a szád evés közben. Tudod nem mindenkit érdekel, hogy forognak az őrlemények a szádban. -fintorogtam

-Na jó, nekem ebből elegem van. -állt fel Tom

Meglepetten néztem rá, de még mielőtt bármit is mondhattam volna felment az emeletre.

-Szép volt. -vigyorgott Bill

-A te evési szokásaid ijesztették el. -vonta meg a vállát Anna

Folyt. Köv.