Egész éjjel álmatlanul forgolódtam az ágyban. Tudtam, hogy holnap beszélnem kell Tommal, de fogalmam se volt mit mondjak neki. Nem fogok bocsánatot kérni a semmiért, az biztos, ő pedig nem fogja meghallgatni a "mesémet". Tehát maradt a spontán szónoklat, csak úgy gyomorból.
A hasamra fordultam és kinéztem a nyitott ablakon. A hűsítő szellő kecsesen lebegtette a hatalmas fehér függönyt, amitől viszont nem láttam semmit. Nagyot sóhajtottam és elterültem az ágyon. Holnap muszáj bemennem dolgozni, de elég unalmas nap lesz, ami azt jelenti, hogy sok, túl sok időm lesz Tomon rágódni. Kinyúltam a telefonomért, hogy megnézzem mennyi az idő. 1:38. Feltétlenül beszélnem kell Tommal, különben beleőrülök holnap délutánig! Szinte biztos voltam benne, hogy még nem alszik, ezért lázasan kerestem a nevét a híváslistámban, de az utolsó pillantban meggondoltam magam, és a személytelenebb sms mellett döntöttem.

Azonnal találkoznunk kell!!!

Láttam magam előtt, ahogy elmosolyodik az sms láttán, még ha haragszik is. Biztosra veszem, hogy számított arra, hogy beszélni akarok vele, amilyen gyorsan csak lehet, akár az éjszaka közepén is. Túl jól ismert már.
Pár perc múlva jött is a válasz:

Már azt hittem meglepetést okozol és nem keresel.

Nem írtam vissza, tudtam, hogy úgy is eljön. Kikászálódtam az ágyból és megnéztem magam a tükörben. Szerencsére még nem volt kómás fejem, csak a hajam volt kicsit kócos. Kényelmes tempóban megfésülködtem, aztán felkötöttem a hajam. Úgy döntöttem nem öltözök át, a rövid short és a top teljesen rendben van.
Egy újsággal a kezemben lementem az előszobába és elhelyezkedtem a kanapén. Lapozgattam, néhány cikkbe beleolvastam, végül Tom tíz perc múlva megérkezett.

-Szia. -jött be kopogás nélkül

Arcán ugyanaz az érzelem mentesség, mint délután, de már átláttam rajta. Végül is nem jött volna el, ha nem érdekelné.

-Szia. -álltam fel

-Na, mi volt olyan sürgős?

-Kérlek, mintha nem lenne nyilván való... -forgattam a szemeim

Ledobtam a magazint a kanapéra és kimentem a medencéhez. Leültem a szélére, a lábamat belelógatva. Tom egy kis fázis késéssel csatlakozott hozzám. Egy darabig csendben ültünk és piszkáltuk a vizet, végül én szólaltam meg.

-Képesek vagyunk őszintén, egymást meghallgatva beszélgetni? -néztem rá, de ő továbbra is a vizet szugerálta

Egy laza vállvonással válaszolt. Idegesített, hogy még mindig úgy csinál, mintha leszarná az egészet, de most nem tettem rá megjegyzést.

-Semmi bizonyítékom rá, de az a kép tényleg a szakítás előtt készült.

-Tudom, hogy az csak egy pletyka lap. Mindenfélét összehordanak. -válaszolt higgadtan és újból megvonta a vállát

-Akkor mért kaptad fel úgy a vizet délután?! -kérdeztem felháborodva

-Megláttam a képet és ideges lettem.

Nagyot sóhajtottam és igyekeztem lenyugodni.

-Akkor nincs gáz? -bújtam hozzá

-Azért ennyivel nem intézzük el a dolgot. -tolt el magától

Elfeküdt a medence szélén és a csillagokat kémlelte. Elég szarul esett ez a gesztus, de láttam rajta, hogy valami nincs rendben vele, olyan gondterhelt volt az arca. Nem tudtam mit mondjak. Ő se és én se beszélünk szívesen a problémákról.
Lefeküdtem mellé és én is az eget néztem, néha lopva rá pillantva. Éreztem a bódító illatát, láttam, ahogy a tökéletesen kidolgozott mellkasa fel-le emelkedik és azok a gyönyörű, csokoládé barna szemei... Teljesen elvesztem. Megőrített a közelsége, főleg, mert tudtam, hogy most csak elutasítana.

-Tom, könyörgöm, áruld már el mi bajod! -akadtam ki

Üres tekintettel nézett rám, nem értette a hirtelen hangnem váltást.

-Basszus válaszolj már! Nem bírom nézni, hogy ilyen vagy! Kiborítasz! -kiabáltam a képébe

Idegesen felpattant, forrt a dühtől. Azt hiszem sikeresen felidegesítettem.

-Kiborítalak?! Én téged?! -kényszeredetten felnevetett -Te kergetsz az őrületbe ENGEM!!! Mézes-mázaskodsz velem, hogy csak engem szeretsz meg mittomén, közben meg Lucas így, Lucas úgy, Lucas ott van mindenhol! Lucas az első gondolatod, amint felébredsz!!!

-Mi van? -néztem rá, mint egy idiótára

Tom csak mérgesen nézett engem, ökölbe szorított kezekkel.

-Te féltékeny vagy? -nevettem fel

-Nem! -vágta rá azonnal

-Dehogynem! -vigyorogtam

-Mondom, hogy nem! -üvöltötte indulatosan -Ha annyira tudni akarod, elegem van belőled, elegem van mindenből! Melletted mindig felbukkan egy pasi, sose érzem azt, hogy csak én vagyok neked. Kibaszottul unom már, hogy állandóan csak második vagyok neked!! -mutogatott hevesen 

-Pont te mondod?! Én a kezdetektől fogva csak második lehetek az ikertesód mellett! És hányszor pofáztam emiatt?! Egyszer sem! Elviselem minden bunkó beszólását, csak hogy te boldog legyél! Én nap, mint nap azzal az érzéssel küzdöm, hogy a te görény tesód ki akar túrni az életetekből és soha, de soha nem panaszkodtam emiatt! Szóval fogd be, mert ilyen téren a segged is ki van nyalva Tom!

-De az más...

-Nem más, egyáltalán nem más! -léptem hozzá közelebb

-Te legalább biztos lehetsz benne, hogy nem foglak megcsalni Billel! -nézett rám szikrázó szemekkel

-Most én is hozzam fel hányszor csaltál meg? Ezt akarod?!

Fortyogó indulatokkal, szaporán véve a levegőt álltunk egymással szemben. Az utolsó mondatokat már szinte egymás szájába kiabáltuk. Percekig csak néztük egymást, iszonyatos dühvel, aztán hirtelen ugyanolyan hévvel estünk egymásnak. Téptük a másik száját, nem érdekelt már semmi, csak hogy levezessük a feszültséget. Együtt.

-Sajnálom. -mondtam lihegve, pár perccel később

-Én is.

-Nincs más és nem is akarok más férfit az életemben. -néztem fel rá komolyan

-Akkor felhagyhatok a paranoiámmal? -mosolyodott el

-Igen. Nincs se Lucas, se Klaus, se senki. Csak Tom. -karoltam át a nyakát

-Akkor jó. -húzott magához -De én azért, a biztonság kedvéért, megtartom a többi barátnőmet. -vigyorodott el

-Szemét. -böktem oldalba nevetve

Folyt.Köv.