Dietro le maschere

Négy nap múlva egy költöztető cég hatalmas teherautója Tomék házához vitte a bedobozolt cuccaimat. Én a saját kocsimmal követtem, majd leparkoltam a mélygarázsba, hogy a kapu előtt álldogáló rajongók ne láthassanak, a kamion pedig a házat megkerülve, a hátsó bejáratnál állt meg. Két kigyúrt pasi -egy kis plusz pénzért- behozta a dobozokat a hatalmas nappaliba, így nekünk már csak a helyére kellett tenni minden cuccomat.

-Azt hittem megbeszéltük, hogy nem hozol semmi fölöslegeset. -nyitott ki egy dobozt Tom, ami tele volt poharakkal, bögrékkel, üveg vázákkal és egyéb törékeny holmikkal

-Ezek nem fölöslegesek. A kedvenc cuccaim.

-Poharak itt is vannak.

-De ezeket ajándékba kaptam, nem dobhatom ki. Bill meg amúgy is mindig problémázik, ha a ti cuccaitokat használom.

-Jajj szard már le. -huppant le a kanapéra Tom -Mostmár te is itt laksz, azt csinálsz amit akarsz.

-Oké, de ezek akkor is maradnak.

-Nem, vagy visszaviszed ezt a sok cuccot meg még ki tudja miket vagy kidobom az összeset!

-Tom ne már! Így is épp elég nehéz volt ott hagyni a lakásom, nem kérheted, hogy dobjam ki minden "felesleges" holmim. -mutattam az idézőjeleket -Ez olyan, mintha azt kérném tőled, hogy dobd ki az összes gitárod meg díjad, mert csak a helyet foglalják.

-Héé, a kettő nem ugyan az. -tiltakozott felháborodottan

-De igen. Nekem fontosak ezek a dolgok. És amúgy se szeretek kidobni semmit. Inkább álljanak a garázsban bezsákolva.

-Hát nálunk a garázsban kocsik állnak nem zsákok, szóval vagy visszavisszük hozzád vagy kukába velük.

-Hülyeség volt belemennem ebbe az egészbe. -mondtam sértődötten és kivonultam a konyhába

Tom egyből utánam jött és hátulról átölelt.

-Cica ne csináld már. Csak pár hülye bögre.

-Igen? Pár hülye bögre?!

Megfogtam Tom kedvenc bögréjét és kilógattam az ablakon.

-Neee! -kapott utána -Mi a szart csinálsz?!

-Egy kis helyet. -vontam meg a vállam -Gondoltam segítek kidobálni a tieidet is, ha semmi szükség rájuk.

-Jó, értem én. -sóhajtott -De ez akkor is aljas volt.

-Senki nem mondta, hogy nem az. -nyomtam a kezébe a bögréjét, aztán felültem a konyhapultra

-Utálom, amikor ilyen vagy. -karolta át a derekam

-Tudom. -mosolyodtam el

-Mostmár hogy nyertél mosolyogsz, mi?

-Még szép!

Tom vigyorogva közelebb húzott magához és megcsókolt. Átkaroltam a nyakát és az egyik kezemmel a fonataiba túrtam. Ő jól esően sóhajtott egyet, majd lecsúsztatta a kezeit a fenekemre és belemarkolt. Elmosolyodtam és még közelebb húztam magamhoz.

-Sok dolgunk van még. -figyelmeztettem, amikor a felsőm alá csúsztatta a kezét

-És sok időnk. -csókolgatta a nyakam

Nem tiltakoztam tovább, teljesen elvesztem a karjaiban. Hátra hajtottam a fejem és sóhajtozva hagytam, hogy közben megszabadítson a ruháimtól... 


Egy óra múlva már a nappaliban pihentünk. Tom elnyúlt a kanapén, én pedig rajta.

-Nincs kedvem kipakolni. -nyöszörögtem

-Akkor majd holnap megcsináljuk. -vonta meg a vállát Tom

-Jóóó. -adtam egy puszit a szájára mosolyogva

Percekig csöndben feküdtünk, Tom a hajamat birizgálva, én pedig a mellkasát simogatva. Egyik kezével védelmezően átkarolt, aztán szórakozottan cirógatni kezdett.

-Eszünk valamit? Éhen halok. -ültem fel

-Én is. -bólogatott Tom -Rendeljünk pizzát?

-Inkább főzzünk valamit.

-Jó, te főzöl, én meg nézlek. -nevetett

-A-a, te is segítesz. -vigyorogtam

-Hát jó. -sóhajtott megadóan

Felvettem a pólóját, Tom meg magára kapta a boxerét és bevonultunk a konyhába valami ehetőt csinálni. Kb. negyed órája pusztíthattuk a konyhát, amikor egy kisebb puffanást, majd annál nagyobb kiabálást hallottunk.

-Toooom, te hazudós kispöcs!! -visította a nappaliból Bill

-Ajajj. -ejtette ki a kezéből a tojást Tom

Értetlenül néztem rá, de még mielőtt bármit is tudott volna mondani megjelent Bill.

-Mi ez a sok szar a nappaliban?! -fújtatott dühösen

Akkor esett le, hogy Bill semmit nem tudott a költözésemről és valószínűleg nem véletlenül akkor hoztuk át a cuccaimat, amikor Bill elutazott. De ezek szerint nem minden a terv szerint alakult...

-Öhm... sok Dior cucc dobozokban neked? -vakarta a tarkóját Tom

-Te idióta! -kiabálta mérgesen -Éreztem, hogy valami nem stimmel a gitáros meséddel, de hogy így átbaszol azt soha nem gondoltam volna!!!

-Sajnálom, de...

-Hát sajnálhatod is! -szakította félbe Bill -Hülye barom! Elegem van belőled!!! -kiabálta az arcába, aztán felviharzott a szobájába

-Majd megbékél a helyzettel. -vonta meg a vállát Tom

-Nem, ez nem így működik! Én komolyan nem értelek... Ez nem csak a te házad, meg kellett volna beszélned vele! -akadtam ki én is

-Beszéltem vele, de nem akarta, hogy ide gyere. -sóhajtott

-Akkor mért nem mondtad meg? Mért kellett ilyen helyzetbe hozni mindkettőnket?!

-Mert fé... mert Bill egy hisztis kisgyerek! Dacból mondott nemet, pedig semmi kifogása nem lett volna ellene! Így meg nem tehet semmit.

-És hogy bízzunk benned ezek után?! Tényleg egy idióta vagy... -ráztam meg a fejem lemondóan -Holnap visszajövök a cuccaimért.

Felkaptam a földről a ruháimat és gyorsan lemenekültem a garázsba. Nem akartam ott maradni láb alatt és tanuja lenni egy újabb Bill féle hisztinek. Tommal pedig felesleges lett volna beszélnem. Nem mondta el az igazat, megint képtelen megnyílni előttem. Ennek meg így semmi értelme.

Éreztem, hogy két kéz fonódik a derekamra és nem enged beszállni a kocsiba.

-Tom engedj el.

-Sajnálom. Tudom, hogy elcsesztem, de attól nem lesz jobb, hogy elmenekülsz.

-Nem menekülök, csak nem vagyok olyan pofátlan, hogy ezek után nyugodt lelkiismerettel felmenjek aludni.

-És ha beszélek Billel?

-Igen, beszélned kell Billel, de most jobb ha megyek. -bújtam ki a karjai közül

-Ch... még hogy nem menekülsz...

-Jó éjt Tom. -ültem be a kocsimba

-Menj csak el... könnyebb, mint megbeszélni a dolgokat. Hagyj itt a szarban, nyugodtan...

-Majd, ha képes vagy őszintén beszélni, akkor itt leszek. Addig meg igen, itt hagylak a szarban, amit mellesleg te magad csináltál. Na szia Tom. -csaptam be az ajtót és el is hajtottam, amilyen gyorsan csak tudtam

Folyt.Köv.