Sziasztok! Fent vannak a részek blogzonán is, hogy mindenki tudjon komizni ;) www.strawberry25.blogzona.hu

Másnap reggel arra ébredtem, hogy a nap a szemembe süt. Nyújtózkodtam egy kicsit, aztán átfordultam a másik oldalamra. Kivételesen nagyon kipihentnek éreztem magam. Tudtam, hogy ez egy jó nap lesz és még az a sok papírmunka se tudta lehúzni a kedvem, ami az irodámban várt. Ekkor ugrott be, hogy valami nem stimmel... Nem szoktam ilyen kipihenten ébredni, ha dolgoznom kell. Gyorsan a telefonomhoz kaptam, hogy megnézzem mennyi az idő.

-Bassza meg! -káromkodtam hangosan

Már több, mint fél órája bent kéne lennem. Azonnal kipattantam az ágyból és elkezdtem keresgélni a ruháim között. Kikaptam pár darabot, amit nagy hirtelen tűrhetőnek ítéltem és elkezdtem magamra ráncigálni őket.

-Mit csinálsz? -ült fel Tom nagyokat pislogva az álmosságtól

-Épp elkések, nem látszik?! -mordultam rá

Lelassulva kinyújtotta a kezét, hogy elérje a mobilját, majd rápillantott a kijelzőjére.

-Te aztán jól elaludtál. -jelentette ki nagy bölcsen

-Biztos Bill kapcsolta ki az ébresztőm. -bosszankodtam félhangosan -Ajj... hol a fenében van a táskám?!

Úgy rohangáltam a szobában, mint a felhúzhatós kisautók, a különbség csak az volt, hogy én majd felrobbantam az idegtől. Még azt se találtam, ami az orrom előtt volt, totál szétcsúsztam.

-Minek kapkodsz? -ásított Tom -Már ígyis-úgyis elkéstél, akkor már nem mindegy, hogy mennyit?

-Inkább tartsd meg magadnak az ilyen remek tanácsaidat. -válaszoltam ingerülten

Tom elengedte a füle mellett a megjegyzésem és folytatta.

-Mi lenne, ha csak délután mennél be? Szabad lenne az egész délelőttünk.

Egy pillanatra megtorpantam. Egész délelőtt itthon Tommal? Mért is ne? Amióta ideköltöztem kevesebbet voltunk együtt, mint mikor külön laktunk. Ledobtam a földre mindent, ami a kezemben volt és felmásztam az ágyra.

-De ebből nem csinálunk rendszert! -figyelmeztettem, aztán mosolyogva megcsókoltam

Hanyat döntött az ágyon és megtámaszkodott fölöttem, úgy csókolóztunk tovább. Egyik kezemmel átkaroltam a nyakát, a másikat pedig a pólója alá csúsztattam és óvatosan karmoltam a hátát. Tom lelkesen próbálta kikapcsolni a melltartómat és levenni a felsőmet egyszerre, de ez így a hátamon fekve nehéznek bizonyult. Félig felültem és felemeltem a kezeimet, hogy segítsek neki.

-Ez annyira hiányzott már. -csókolgatta a nyakam

-Ühüm. -húztam magamhoz közelebb

Hallottam, ahogy a fürdőben leesik valami, majd apró darabokra hullik. Hirtelen felültem, Tom kis híján le is esett az ágyról.

-Ha a cuccaim közt turkálsz kinyírlak! -kiabáltam Billnek

-Nem is rossz ötlet... -kiabált vissza

Azonnal magamra kaptam a felsőm és már indultam is a fürdőbe.

-Most hova mész? -szólt utánam Tom értetlenkedve, de nem válaszoltam neki

Elkezdtem dörömbölni a fürdőszoba ajtón, hátha még meg tudok menteni ezt-azt, majd újabb -mostmár minden napos- szócsata következett Billel. Tom nagyot sóhajtva dőlt hátra az ágyon és a kezébe temette az arcát. Mikor lesz már vége ennek?!


Este mindhárman a konyhában voltunk, de egyikőnk sem szólalt meg. Tom némán terített, én a paradicsom felszeletezésére koncentráltam, Bill pedig mozdulatlanul figyelt engem. Az olaj hangosan sercegni kezdett, amikor beletettem a húst. Lejjebb vettem a lángot, majd a hűtőhöz léptem, hogy kivegyem a salátát. Bill követett.

-Mi van, attól félsz, hogy megmérgezlek? -szólaltam meg

-Belőled azt is kinézném. -vonta meg a vállát

Kivételesen elengedtem a fülem mellett ezt a megjegyzést és kivettem a kész húsokat a serpenyőből. A tálat és a salátás edényt letettem az asztal közepére, aztán leültem Tom mellé. Mindenki kiszedte a maga adagját, majd enni kezdtünk. Billel néha lopva egymásra pillantottunk, amilyen fenyegetően csak tudtunk. A feszültséget szinte tapintani lehetett.

-Hm.. nagyon finom lett! -mosolygott rám Tom

-Köszi. -válaszoltam az öccsét szugerálva

Bill látványosan áthajolt az asztalon, hogy elérje a sót. A pólója is felcsúszott egy kicsit, így látni lehetett a csillagot a csípőjén, amit -talán kicsit túl feltünően- megbámultam. Tom furán rám nézett, de csak megráztam a fejem.

-És most megsózlak kicsi husiiii! Végre lesz egy kis íííízed. -énekelgette Bill -Mert eddig olyan voltál, mint egy daraab faaa.

-Akkor ezentúl te főzöl magadnak! -csaptam le a villám

Egy percre lefagyott. Láttam átsuhanni az arcán a rémületet a gondolattól, hogy azt kell ennie, amit magának főz, de gyorsan rendezte a vonásait és ismét gúnyosan nézett rám.

-Helyes. Akkor legalább nem kell minden nap hősöket megszégyenítő bátorsággal letuszkolnom a torkomon a te éltelnek nevezett izédet.

-Hát akkor felőlem akár éhen is halhatsz! -kiabáltam rá és elhúztam előle a tányérját

-Majd holnaptól kezdem. -mondta valamivel csendesebben, de annál inkább durcásabban és visszavette a vacsoráját

-Szóval mégis ízlik. -vigyorodtam el

-Nem! -vágta rá azonnal

-Aha.

Bill felállt, megfogta a tányérját, aztán mindent, ami rajta volt kidobott a kukába.
És itt robbant a bomba... Ami akkor éppen eszünkbe jutott ordítva egymás fejéhez vágtuk. Csapkodtunk, törtünk, zúztunk és káromkodtunk. Mindketten teljesen elvesztettük a fejünket. 
Tom nagyot sóhajtva felállt és csendben lelépett. Már meg se próbálta lecsitítani a kedélyeket. Belefáradt ebbe az egészbe.

Folyt.Köv.