Másnap korán reggel álmosan és fáradtan léptem be a hatalmas üveg épületbe, egy pohár Starbucks-ból szerzett kávéval a kezemben. Szokás szerint elkéstem, de biztos voltam benne, hogy Anna, a tulajdonos társam és egyben legjobb barátnőm is csak pár perccel előttem esett be, vagy még itt sincs. Az egyetem után mindketten nagy cégeknél dolgoztunk reklámtervezőként, aztán adódott egy lehetőség és úgy döntöttünk, létrehozzuk a saját vállalatunkat. És végül egy kis irodából szép lassan bekerültünk a nagycápák közé. 
Elmotyogtam egy köszönés félét mindenkinek, aki szembe jött velem, majd az irodámban levágódtam a puha forgós székembe. Megittam az utolsó korty kávét is, aztán megnéztem az asztalomra kikészített papírokat.

-Szia! -robbant be az irodámba Anna, majd adott két puszit

Lehuppant a velem szemben levő székre és szórakozottan átfutotta a mai teendőinket.

-Kemény nap lesz. -ásítottam -És semmi ötletem.

-Hosszú volt a hétvége? -nézett rám

-Életem leghosszabb hétvégéje. -pontosítottam

-Mesélsz?

-Tomnak elege lett, hogy "igazából" Lucassal járok és nem vele, csinált egy kisebb balhét, aztán kijelentette, hogy válasszak közülük. Szóval szakítottam Lucassal, kibélkültem Tommal és ismét kikészítettem Billt. -vigyorogtam a végén -Tom azt akarta, hogy aludjak nála, de állítólag valami filmezést ígért Billnek, én meg már csak azért is ott aludtam. Látnod kellett volna az arcát... -nevettem el magam visszagondolva Bill fintorára

-El tudom képzelni. -nevetett ő is, majd elkezdett grimaszolni

-Pontosan ilyen volt! -nevettünk még jobban

-Jajj a kedvencem, amikor toporzékol is hozzá! -mondta a röhögéstől fuldokolva Anna

Még mielőtt megszólalhattam volna, kivágódott az ajtó és maga Bill mutatta be milyen is amikor toporzékol. A szemei szó szerint villámokat szórtak és az indulat csak úgy sugárzott belőle, a kezében pedig egy újságot gyűrögetett. Mi a meglepettségtől megszólalni se tudtunk. Bill ritka látvány volt itt, főleg ilyen állapotban...

-Azzal akarsz lecsapni minket? -mutatott a kezében levő újságra Anna, mire újra nevetésben törtünk ki

-Majd ha megmutatom ezt Tomnak nem lesz ilyen jó kedvetek! -csapkodott a kezeivel

-Biztos nagyon kiakad, ha megtudja, hogy Kerlinek új tetoválása van. -vigyorogtam szemtelenül

-Most komolyan, mitől vagy ilyen hisztis? -kérdezte Anna

Bill lecsapta elénk az újságot, aminek a címlapján hatalmas betűkkel a Tom háta mögött folynak a dolgok... szalagcím szerepelt. A vigyor azonnal lefagyott az arcomról. A képen én és Lucas csókolóztunk az ő háza előtt. Ez pár perccel azelőtt készülhetett, hogy megmondtam volna neki az igazat. Az cikknek titulált mesét már el se mertem olvasni.

-Tudtam én, hogy nem szakítottál vele! -kiáltott fel győzedelmesen Bill -Végig csak kihasználtad Tomot!

-Ez nem igaz! -pattantam fel -Én tényleg szakítottam Lucassal, ez a kép előtte készült!

-A magyarázataidat tartogasd Tomnak, bár nem hiszem, hogy ezek után meg is hallgatja őket... -vigyorgott rám gonoszul Bill, majd felvette az asztalról az újságot és elindult kifelé

-Ki ne merj menni azon az ajtón Kaulitz! -kiabált utána Anna

-Mert? -fordult vissza szemtelenül mosolyogva

Anna felpattant a székből és mérgesen beállt az ajtóba, hogy Bill még csak véletlenül se tudjon elmenni. Én csak ledermedve vártam, hogy mi lesz ebből.

-Tudtam, hogy egy önző barom vagy, de hogy élvezed is mások boldogságát tönkre tenni, azt nem gondoltam volna. -nézett végig rajta szánakozva Anna -Legalább a testvéredre gondolhatnál, amikor elborítja az agyad a meleg fos, és megkímélhetnéd ilyenektől...

-Inkább az ilyen pénzéhes, hazug ribancoktól kímélem meg, mint ti! -kiabálta magából kikelve Bill

-Na ide figyelj! -fúrta a mutató ujját a fiú mellkasába -Ha tönkre mered tenni a kapcsolatukat, csak azért mert te féltékeny vagy Carlára, én kiheréllek! Megkeserítem az életed, ott fogok lihegni a nyakadban minden egyes percben, amíg bele nem őrülsz!

Bill teljesen ledöbbent. A szemei kitágultak és ijedten lépett hátra egyet. Soha nem látta még ilyennek Annát, de talán még én sem. Aztán hirtelen összeszedte magát és gúnyosan felnevetett.

-Kevés vagy te hozzám... -mondta miközben lesajnálva nézett rá -De tudod mit? Még ha tényleg őrületbe is kergetsz, nem érdekel! Nekem nagyobb öröm, hogy legalább az egyikőtöktől végleg megszabadulok, én is meg Tom is.

-Bill állj már le! -szóltam közbe -Ez csak egy újság, oké? Egy idióta pletyka lap!

-Nem, ez az újság, amivel végre felnyitom Tom szemét!

-Gondolkozz már, hányszor írták rólad, hogy meleg vagy?? Vagy hogy Natalieval kavarsz? Ráadásul a kettő hogy jön össze? Használd már az eszed, könyörgöm...

-Ez az, fogadd csak el az igazságot. Tom nem akar Carlától megszabadulni. -mondta Anna

-Azt majd meglátjuk! -emelte fel újra a hangját, majd mérgesen arrébb lökte Annát és kicsörtetett az irodából -És nem vagyok féltékeny rá! -kiabálta hátra sem nézve, az utolsó szót gúnyosan kihangsúlyozva

-Hát ez... durva volt. -mondtam még mindig ledöbbenve

-Az. -ült le Anna

-De mi van ha megmutatja a cikket Tomnak és ő nem gondolkozik, csak kidob? -kérdeztem ijedten

-Ugyan már, Tom tudja, hogy az csak egy pletyka lap...

-De olyan hirtelen haragú. -járkáltam idegesen -Felhívjam és magyarázzam el neki a dolgokat még mielőtt Bill teszi meg?

-Neee! Az olyan, mintha tényleg megcsaltad volna, aztán most elkezdesz magyarázkodni, hogy az nem úgy volt... Mert lássuk be, semmi bizonyíték arra, hogy mikor is készült az a kép. -állapította meg Anna

-Igaz. -sóhajtottam és visszaültem a helyemre -Akkor most szépen lenyugszom, megcsinálom, amit meg kell, aztán... haza megyek és... vagy keres vagy nem.

-Tom nem dől be az ilyeneknek. -nézett rám Anna

Én csak bólintottam és inkább beleástam magam a munkába. Nem akartam ezzel foglalkozni, majd Tom úgyis keres, ha megtudja... Elég lesz akkor idegeskedni.

Folyt.Köv.